Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

A valangirii emeletben a jura üledékciklus végén kialakult egyensúlyi állapot az újkimmeriai mozgások hatására megbomlik és kialakul a tenger alatti „későiniciális"" vulkanizmustól kísért nyugtalan üledékképződésre utaló, detritogén anyagban bővelkedő, gyorsabb ütemű felhalmozódást jelző valangini—hauterivi rétegsorok keletkezése. Valangini emelet A szubmarin vulkanizmus erőteljes megindulásától számítjuk a valangini emeletet alkotó diabáz összletet. A tenger alatti vulkanizmus eleinte iimburgitoid típusú, erősen bázisos fekete lávákat és piroklasztikumokat juttatott a felszínre. Ezekben a kőzetekben makroszkóposán nagy zöld színű olivin és fekete, tömzsi piroxen kristályokat figyelhetünk meg. Gyakran hólyagos szerkezetűek, s a hólyagok a folyás irányában gyakran megnyúltak és azokat rendszerint aragonit és kalcit tölti ki. Ez is egyik jellegzetes tünete a tengervízben történő megszilárdulási folyamatnak. A rétegsor magasabb részét a márévári szelvény és a kisújbányai feltárások tanúsága szerint már típusos zöldesszürke diabázok, helyenkint tufák és agglomerátumok építik fel. Ebben a szakaszban neritikus tengermélységre utaló ammoniteszfaunát tartalmazó tufás márga és márgás mészkőréteg is megfigyelhető (Kisújbánya, Zengővárkony), ami ugyancsak a vulkanizmus tenger alattiságát bizonyítja. HORVÁTH A. (1959, 1968) az alábbi fontosabb alakokat határozta meg belőle: Neolissoceras grasianum (d'Orb.), Salfeldiella calypso (d'Orb.), Neocomites neocomiensis (d'Orb.), Acanthodiscus hystricoides Uhl, Belemnites orbignyanus Dural et Jowe. A faunakép, amelyre a Cephalopodák nagy száma nyomja reá bélyegét, neritikus régiók mélyebb részére, hideg, a glaukonitképződést elősegítő áramlatokkal átjáit tengerre utal. A faunát a valangini emelet magasabb részébe teszik. A diabáz összlet É-on lényegesen vastagabb mint D-en (Zengővárkony környékén), ahol a vulkánitokat részben már tengeri képződmények helyettesítik. A Kisbattyán-1. sz. fúrásban, ahol 602—9C2 m közt harántolták az alsó-kréta diabáz összletet, anélkül, hogy annak feküjét elérték volna, figyelhető meg a diabáz vulkanizmus jellegzetes, megismétlődő lávaárakkal, agglomerátum-összletekkel és tengeri betelepülésekkel váltakozó rétegsora (VICZIÁN I. 1966). Fentről, a 602 m-nél levő miocén kimosási felülettől lefelé a következő a rétegsor: 1. 602,00—612,00 m Aprószemű, zöld, tenger alatti diabáz agglomerátum és teléres? hipodiabáz-breccsa. 2. 612,00—625,30 m Változó szemnagyságú, feldolgozott diabázkavics anyagú, sekély tengeri biogén mészkőösszlet. 3. 625,30—712,50 m Diabáz és durvabreccsás diabáz-peperit. A láva kiömlése után egy ideig a tenger színe fölé került. 4. 712,50 —723,00 m Tengeri üledékes közbetelepülés, breccsa és mészkő (Crinoidea és Foraminifera). Az agglomerátum tenger alatti lepusztulásból származtatható. (Csuszamlás következtében keletkezett pszeudoagglomerátum.) 5. 723,00—765,00 m Fekete diabázbreccsás, zöld, középszemű, tenger alatti diabázagglomerátum. 6. 765,00—902,00 m Palagonitos diabáz-peperit.