Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

Titon emelet Az alsó titon fokozatos átmenettel fejlődik ki az oxfordi—kimmeridgei vastagpados mészkőrétegekből. 130 m vastag rétegsorát világos-szürkésfehér és fehér, rosszul rétegzett pados mészkő építi fel. Repedezettsége jellemző, ennek a tulajdonságának segítségével sikerült litológiai alapon a fekürétegektől megkülönböztetni. Makrofossziliák hiányában a már említett kőzettani alapon történő elkülönítés KASZAP A. (1962) mikrobiofácies szerint történő határmegvonásával nem egyezik meg. Szerinte a lombardiás szint, ami a kimmeridgei emeletre jellemző, az előbb említett kőzettani határon túlterjed és felnyúlik a titon mészkőösszlet alsó részébe is. Mivel a felhasznált munkánál RAKUSZ GY. — STRAUSZ L. 1953, ifj. NOSZKY J. 1957) a mikrobiofácies-vizsgálatokat még nem használják, részünkről a kőzettani határ szerint tárgyaljuk a titon rétegsort. A rétegsor ősmaradványokban igen szegény. HOFMANN K. nyomán, aki először említi a felső-jura ,,dicerászos mészkövet", ifj. LÓCZY L., aki (1912) Dicerarokat vélt benne látni, ugyancsak „dicerászos mészkőnek" nevezte a titon rétegeket. A legújabb kutatások nem találták meg a D/'ceray-maradványokat és saját megfigyeléseikre támaszkodva azt tévedésnek minősítették (ifj. NOSZKY J. 1957, FÜLÖP J. 1966). A mállott kőzetfelületen (korrodált felület) Crinoidea nyéltagokat és Pachyodonta keresztmetszeteket lehet elvétve találni. Ezenkívül néhány RhynchoneUa és Terebraíula is előkerült belőle. Néhány korallmaradvány is akadt az összlet felső részéből (KOLOZSVÁRY G. in KASZAP A. 1962): Trochocyathus cf. tnmcatus Zit., Epismilia cf. irregularis Koby., LÉNÁRD T. szóbeli közlése szerint a szürkésfehér mészkőnek folyamatban levő mikrobiofácies-vizsgálatai alapján sikerült kimutatni, hogy a Villányi-hegységben csak az alsó-titon fejlődött ki. A rétegsor lombardiás-globochaetás szakasszal zárul. A mecseki felső t.'tonra jellemező calpionellás vékonypados mészkőrétegek itt már nem ismeretesek. A Villányi-hegység jura rétegsora ezek szerint az alsó-titonnal zárul. Ez után a terület kiemelkedett és tropikus—szubtropikus humid klíma lepusztító hatása alá került, ami elsősorban a maim mészkőösszlet karsztosodására vezetett. Ezekben a karsztüregekben, föbrckben halmozódott fel az alsó-titon —barrémi közti időszakban a Harsányi-hegyi bauxit. A titon rétegek előbukkannak a Harsányi-hegyi nagy mészkőfejtőben, ahol azt az alsó-kréta mészkővel együtt fejtik (cukor-gyártáshoz és a beremendi cementgyártásnál használják fel), valamint a Beremend-1. sz. fúrásban és a babarcszöllősi pikkelyben feltártak. A többi pikkelyben, valószínűleg szerkezeti okok miatt, esetleg alsó-kréta denudáció következtében, takart helyzetbe kerültek, ill. hiányoznak. KRÉTA A Villányi-hegységben először PETERS K. (1863) említi meg a kréta időszaki képződményeket, majd HOF MANN K. (1876, 1907, 1912) mind itt (kéziratos térképén), mind a Mecsek-hegységben, az alsó-kréta rétegeket felismerte és a Mecsekhegységi előfordulásokat kövületeik alapján a hauterivi emeletbe sorolta. Hasonló értelemben tárgyalta azt VADÁSZ E. (1935) is. Újabban FÜLÖP J. és munkatársai