Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

Titon emelet Az alsó titon fokozatos átmenettel fejlődik ki az oxfordi—kimmeridgei vastag­pados mészkőrétegekből. 130 m vastag rétegsorát világos-szürkésfehér és fehér, rosszul rétegzett pados mészkő építi fel. Repedezettsége jellemző, ennek a tulajdonságának segítségével sikerült litológiai alapon a fekürétegektől megkülönböztetni. Makro­fossziliák hiányában a már említett kőzettani alapon történő elkülönítés KASZAP A. (1962) mikrobiofácies szerint történő határmegvonásával nem egyezik meg. Sze­rinte a lombardiás szint, ami a kimmeridgei emeletre jellemző, az előbb említett kő­zettani határon túlterjed és felnyúlik a titon mészkőösszlet alsó részébe is. Mivel a felhasznált munkánál RAKUSZ GY. — STRAUSZ L. 1953, ifj. NOSZKY J. 1957) a mikrobiofácies-vizsgálatokat még nem használják, részünkről a kőzettani határ szerint tárgyaljuk a titon rétegsort. A rétegsor ősmaradványokban igen szegény. HOFMANN K. nyomán, aki először említi a felső-jura ,,dicerászos mészkövet", ifj. LÓCZY L., aki (1912) Dice­rarokat vélt benne látni, ugyancsak „dicerászos mészkőnek" nevezte a titon rétegeket. A legújabb kutatások nem találták meg a D/'ceray-maradványokat és saját megfigye­léseikre támaszkodva azt tévedésnek minősítették (ifj. NOSZKY J. 1957, FÜLÖP J. 1966). A mállott kőzetfelületen (korrodált felület) Crinoidea nyéltagokat és Pachyo­donta keresztmetszeteket lehet elvétve találni. Ezenkívül néhány RhynchoneUa és Terebraíula is előkerült belőle. Néhány korallmaradvány is akadt az összlet felső részéből (KOLOZSVÁRY G. in KASZAP A. 1962): Trochocyathus cf. tnmcatus Zit., Epismilia cf. irregularis Koby., LÉNÁRD T. szóbeli közlése szerint a szürkés­fehér mészkőnek folyamatban levő mikrobiofácies-vizsgálatai alapján sikerült ki­mutatni, hogy a Villányi-hegységben csak az alsó-titon fejlődött ki. A rétegsor lom­bardiás-globochaetás szakasszal zárul. A mecseki felső t.'tonra jellemező calpionellás vékonypados mészkőrétegek itt már nem ismeretesek. A Villányi-hegység jura rétegsora ezek szerint az alsó-titonnal zárul. Ez után a terület kiemelkedett és tropikus—szubtropikus humid klíma lepusztító hatása alá került, ami elsősorban a maim mészkőösszlet karsztosodására vezetett. Ezekben a karsztüregekben, föbrckben halmozódott fel az alsó-titon —barrémi közti időszakban a Harsányi-hegyi bauxit. A titon rétegek előbukkannak a Harsányi-hegyi nagy mészkőfejtőben, ahol azt az alsó-kréta mészkővel együtt fejtik (cukor-gyártáshoz és a beremendi cementgyár­tásnál használják fel), valamint a Beremend-1. sz. fúrásban és a babarcszöllősi pik­kelyben feltártak. A többi pikkelyben, valószínűleg szerkezeti okok miatt, esetleg alsó-kréta denudáció következtében, takart helyzetbe kerültek, ill. hiányoznak. KRÉTA A Villányi-hegységben először PETERS K. (1863) említi meg a kréta időszaki képződményeket, majd HOF MANN K. (1876, 1907, 1912) mind itt (kéziratos tér­képén), mind a Mecsek-hegységben, az alsó-kréta rétegeket felismerte és a Mecsek­hegységi előfordulásokat kövületeik alapján a hauterivi emeletbe sorolta. Hasonló értelemben tárgyalta azt VADÁSZ E. (1935) is. Újabban FÜLÖP J. és munkatársai

Next

/
Thumbnails
Contents