Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

aki még a bath emeletbe sorolta az egész összletet, a következő faunaszinteket állapította meg : Alsó rész a Cosmoceras dubium szintje, általában 7 m vastag, puha, téglavörös márga alkotja, amely átmenettel fejlődik ki az alatta levő bajóci zöldesszürke foltosmárgából Aránylag még nem gazdag ősmaradványokban. Néhány fontosabb ősmaradványa: Inoceramus petalotus Böckh, Lytoceras tripartitum (Rasp.), Parkinsonia parkinsoni (Sow.), Garantiana dubium (Quenst.), Belemnopsis canaiiculata (Sehl.). Középső rész a Parkinsonia ferruginea szintje 17 m vastagságot is elérő, világoszöldesszürke színű, a rétegzés mentén sorakozó mészkőgumós, téglavörös márgából áll. Gazdag Cephalopoda faunájáról nevezetes. Fontosabb ősmaradványok: Trematodietyon reticulatum (Goldf.), Craticularia paralella (Gold/.), Posidonomya alpina (Gras.), Inoceramus petalotus Böckh, Phylloceras cudernatschi (Hau.), P. óbányaense Böckh, P. flabellatum Neum., P demidoffi Rouss., P. zignodianum (d'Orb.), Lytoceras adeloides (Kud.), Stephanoceras sp. indet. ex äff. coronatum Schlot., Slepheoceras molarum (Böckh.), Pelyplectites linguiferum (d'Orb.), Perisphinctes subtiliplicatus Böckh, P. litoceratitoides Lóczy, P. hofmanniTill, W

'agnericeras wagneri (Opp.), Belemnopsis sulcata (Mill.), Hibolites guiIleróni (May.). A felső rész az Oppelia aspidoides szintje 7 m vastagságú általában. Vörös és sárga lemezes posidonomyás márgából áll. A kövületanyag már gyérebb: Trematodietyon reticulatum (Goldf.), Sporadopyle obliqua (Goldf.), Posidonomya alpina Gras., Inoceramus petalotus Böckh, Phylloceras flabellatum Neum., P. demidoffi Rouss., P. zignodianum (d'Orb.), Polystomiceras tripartitum (Rasp.), Ochetoceras fusca (Quenst.), Oxycerites aspidoides (Opp.)

: O. tilli Lóczy, Polyplectites linguiferum (d'Orb.), Sphaeroceras ymir Opp., Sph. esterense (Böckh), Si-miradzkia aurigerus Opp., Perisphinctes funatus (Opp.), Parkinsonia Tcf. parkinsoni (Sow.). A zengővárkonyi szelvény liász—

bath—kallovi emeletéből SIDÓ M. (1966) in HETÉNYI R. 1968) gazdag Foraminifera faunát is meghatározott, amely alapján jól megkülönböztethető a középső-liász, bajóci és bath emelet. A középső-liász a Falsopalmula deslongchampsi (Terqu.)-val, a bajóci emeletet a Paalsowella turbinella (Gümb.)-val, a bath emeletet pedig a Trocholina conica (Schlumb.)-d, jellemezhető mikrofaunával különböztethetjük meg. A mikrofauna vizsgálatok továbbfejlesztése a mezozoós rétegsorokban mindenképpen kívánatos, hiszen kivéve a Cephalopodákat, amelyeket nem mindenhol lehet megtalálni, a kronosztratigráfia legérzékenyebb elemei. Az általa ismertetett mikrobiofáciesek alapján is a tenger további mélyülését és a parttól való távolodását állapíthatjuk meg. Itt és a következő oxfordi emeletben éri el a tenger a mecseki fáciesterületen a legmélyebb, valószínűleg már bathiális régióba tartozó mélységét. A süllyedés mértéke meghaladta a feltöltődést és úgy látszik, a mecseki üledékgyűjtő D-i és É-i részének süllyedési gyorsasága közti különbség is kezd kiegyenlítődni.