Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)
I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)
teknő É-ról és Ny-felől töltődött fel. A lepusztuló szárazföldet kristályos palák, gránit és már egyszer áthalmozott homokkő- (valószínűleg perm homokkő-) féleségek építették fel. A szénkőzettani vizsgálatok (PAÁL Á-né in NAGY E. et al. 1969) kimutatták, hogy a kőszéntelepek túlnyomóan keletkezési helyükön tőzegesedett, autochton humuszkőszenek. Igen ritkán (felső telepek) mélylápi keletkezésű, allochton jellegűek. A növénytársulások palynológiai és makro-flóravizsgálatok szerint az a teleptől a fedőig egyöntetűek voltak. A K felől lassan előrenyomuló tenger térhódításának következtében jött létre a mocsári—folyami—ártéri—delta—lagunás fáciesekből felépült jellegzetes kőszenes összlet. A kőszéntelepes összlettel kitöltött vályú egykor, a rendelkezésre álló fúrási adatok (K-1428) alapján, a mainál nyugatabbra terjedt el. Ennek rekonstruált térképét NAGY E. szerkesztésében mellékelten bemutatják. A mai állapot az alsó-kréta után bekövetkezett lepusztulási időszakok alatt jött létre. A mecseki alsó-liász feketekőszén a szénülés folyamata alatt éppen hogy elérte a feketekőszén állapotot. Hilt törvényének értelmében a szénülés foka a nagyobb nyomású területek, így az alsó telepek felé és a vastagabb fedőréteggel rendelkező területeken nő. Valóban, a Pécsbánya—vasasi szakaszon Vasas irányában, amerre a rétegsor vékonyodik, az illó tartalom növekszik (alacsonyabb a szénülés foka). (TAKÁCS P. 1956, MADAS J. 1958, GÁL E.-JAKÓ L.—TAKÁCS P. 1956). A szénülési folyamatot a rétegnyomáson kívül még (valószínűleg az alsó-kréta után A MECSEKI ALSÓ LIÁSZ KÖSZÉNTELEPES ÖSSZLET ÜLEPÉ KGYTJ JTŐ MEDENCÉJÉNEK ŐSFÖLDRAJZI H EL YZETE (Nagy E. 1969) 2. ábra
