Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

gás (WEÍN GY. 1967b), amely a lábai fázissal indult meg, választotta el véglegesen a két fáciesterületet. Ezután (eltekintve a feltételezhető időnkénti kommunikációktól) a Fazekasboda —Mórágyi kristályos hát küszöbként viselkedett a mezozoikum hátralevő ideje alatt. A jura és kréta időszakok alatt eleinte hézagos, ingresszió jellegű, majd folyamatos volt az üledékképződés, de az itt keletkező üledékek a mecseki kifejlődéstől csaknem mindig különböztek. A Monyoród-1. sz. fúrás szerint az aaléni crinoideás mészkőrétegek a középsőtriász mészkőre települnek, ugyancsak diszkordáns módon települt Villánynál az alsó-pliensbachi rétegsor a ladini márgás dolomitra. A hosszú szárazföldi időszak alatt karsztosodásra utaló jelenségek nem figyelhetők meg, de az aaléni és alsópliensbachi rétegek kvarcitanyagú kavicsai, valamint a mecseki felső-triász mészkő konglomerátumok arra utalnak, hogy a Fazekasboda —Mórágyi hátságon ebben az időszakban lepusztulás ment végbe, tehát ez a hátság a felső-triász —alsó-liász időszak alatt a tenger szintje fölé emelkedett. JURA Kőzettani kifejlődése és elég gazdag növény- és ősállat-maradványai alapján először LiPOLD M. V.-nak (1858) és PETERS K.-nak (1863a) sikerült a Pécs környéki kőszéntelepes összlet alsó-liász korának megállapítása. A mecseki jura rétegsor egész mai napig használatos beosztását BÖCKH J. (1876b, 1880) és HOFMANN K. (1876, 1907) alapozta meg, majd VADÁSZ E. (1935) egészítette ki. A Villányihegységben a fentieken kívül TILL A. (1906, 1920), IFJ. LÓCZY L. (1914-1915), RAKUSZ GY.-STRAUSZ L. (1953), IFJ. NOSZKY J. (1957), KASZAP A. (1962) munkái alapján kiformálódott beosztást követjük. A Mecsek-hegységben a továbbiakban már a legújabb kutatások részleteredményeit is figyelembe véve állapítottuk meg a mai legkorszerűbbnek nevezhető jura rétegtani beosztást (WEIN GY. 1959, 1964, 1965c, 1966; NAGY E. 1964b, NAGY E. és munkatársai 1969, KÁLI Z. 1968, NAGY J. 1967, NAGY I. 1964, 1966, 1971, KOVÁCS L. 1964, HETÉNYI R. 1964, FÖLDI M. 1967). Mivel azonban a fauna újrafeldolgozása legnagyobbrészt még nem fejeződött be, beosztásunk és a térképezett formációk ábrázolása nagyrészt még mindig az egyes emeletek litológiai különbségein alapul. A mecseki jura-képződmények felszínen a Pécs—Komlói kőszénvonulatban és a Keleti-Mecsekben tanulmányozhatók, itt a Kisújbányai-medencében, amely lényegileg egy .,szinklinóriumnak" felel meg és az Északi Pikkely fiatal szerkezeti egységében számos természetes és mesterséges feltárásban láthatók a helyenkint erősen gyüredezett, változatos kifejlődésű jura rétegek. A Nyugati-Mecsekben ma már csak fúrások tárják fel a szerkezetileg beékelődött és így a lepusztulástól védett helyzetű jura maradványokat (Szigetvár-3. sz. és K. 1428. sz. fúrások). Ez utóbbi adatok arra engednek következtetni, hogy az egykori jura rétegek a mainál lényegesen nagyobb elterjedésűel: voltak. A jura időszakban kialakuló dél-mecseki fő törésvonaltól D-re kiemelkedő Fazekasboda —Mórágyi kristályos hát választja el a Mecsekit a villányi fáciesterülettől. É felé a Györe-1. sz. fúrás neogén rétegsorral fedett, az Északi Pikkelyhez hasonló mezozóos rétegekből felépült pikkelyes szerkezetben tárt fel jura rétegeket. Tovább É-on a Kaposfő-Mágocsi kristályos hát határolja