Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

a mecseki üledékgyűjtő vályút. ÉK-felé a kiskőrösi és ebesi mélyfúrások adataiból tudjuk, hogy az Alföld irányában folytatódik a mecseki mezozóos üledékgyűjtő teknő. A Villányi-hegységben mindegyik pikkelyben szerepelnek a jura rétegek. A máriakéméndi szigetrögben a régi kőfejtések tárják fel azokat. Fúrások mind Ny, mind K felé több helyen feltárták neogénnel fedett kőzeteiket (Szedlarica környéki és kúnmadarasi fúrások. KERTAI GY. 1961). MECSEKI FÁCIESTERÜLET LIÁSZ Hettangi-alsószinemuri emelet (kőszéntelepes összlet). A mecseki kőszénösszlet rétegtani beosztását először FOETTERLE F. (1852) végezte el azzal, hogy azt az erdélyi stájerlakaninai liász kőszén összlethez hasonlította. Őslénytanilag (mint már említettük) LIPOLD M. V. (1858) és PETERS K. 1863) bizonyították be liász korát. A ma is használatos hármas beosztás is HERTL L. (1873) munkája szerint ebből az időből származik. Ennek a hármas beosztásnak tovább finomítását a részletes bányageológusi felvételekkel és anyaguk modern, komplex feldolgozásával egyrészt üzemi geológusoknak, másrészt a Magyar Állam Földtani intézet geológus gárdájának köszönhetjük. Munkájukról NAGY E. és munkatársai tollából megjelent két kötetnyi összefoglalás számol be (1969, 1971). Ezek szerint a mecseki hettangi—alsó-szinemuri emeletbe sorolt kőszénösszletnek beosztása, lentről felfelé, a következő: Alsó telepcsoport (tavi-lápi kifejlődésű). Középső telepcsoport (átmeneti jellegű: limnikus, tengeri betelepülésekkel), Felső telepcsoport (tengeri litorális, a felső része paralikus). A mellékelt összehasonlító táblázaton az eddigi kutatások adatait összegezve igyekszünk olyan képet nyújtani a mecseki kőszéntelepes összlet kifejlődéséről, beosztásáról e's korrelációjáról, ami minden 1 eirásna 1 jobban szemlélteti a valóságos helyzetet. Az ÉK felé vékonyodó kőszéntelepes összlet vastagsága Pécs-Szabolcson 1200 m, Vasason 520 m, Komlón 320-500 m, Nagymányokon 120 m. Az alsó csoport tavi-lápi kifejlődésű összlet, mint ahogyan már leírtuk az első kőszéntelepnél, a ,,lámpási" vagy újabb neve szerint az y. telep, illetve telepeknél, amelyek a mürevalóság alsó határát (0,50 m) nem érik el, kezdődik. A réteg ort váltakozó, jól osztályozott homokkő, zöldesszürke aleurolit, palás agyagrétegek építik fel. Ezenkívül vékony kőszén közbetelepülések és szferosziderit rétegek és konkréciók (KOPEK G. 1954) jellemzik az alsó csoportot. PhyUopoc.cikon kívül csak töredékes növényi maradványokat tartalmaz. Rendszerint csak az 1. sz. telep érdemes fejtésre. Vastagsága a Pécs-szabolcsi területen 200 m. Vasason már 50 m-re csökken, Komlón 15 — 30 m. Az Északi Pikkely kőszénbányáiban ez a telepcsoport nem fejlődött ki, ill. ebben az időszakban még a raeti emeletben uralkodó viszonyoknak megfelelő rétegek keletkeztek. A középső telepcsoport delta kifejlődésű homokkőrétegekkel kezdődik. Az egész összletre jellemző a limnikus eredetű, helyenkint keresztrétegzett, durvábbfinomabb homokkő, amely váltakozik szürke aleurolit, sávos és egynemű palás