Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

eltéréssel, hogy a werfeni rétegeken kívül a VADÁSZ E. által újabban felső-perminek vett ,Jakabhegyi homokkövet" is az alsó-triászba sorolta. VADÁSZ E. (1935) az alsó-triászt illetően PETERS K. helyes álláspontját fogadta el, a PETERS K. BÖCKH J.-féle egységes felső-triászt azonban a raeti emeletre igyekezett korlátozni, és a karni — nóri emeletre vonatkozóan üledékhézagot tételezett fel. Az újabb kutatások ebben a szokatlanul vastag ,,raeti" sorozatban felsőtriász mélyebb emeleteit (NAGY E. 1964c, 1965), ill. azoknak a ladini rétegekből történő fokozatos kifejlődését és az alsó-liász felé való hézagmentes átmenetet bizonyítják (WEIN GY. 1961), BALKAY B.—BALOGH K. —IMREH L.—KILÉNYI T. 1954,1MREH L. 1956). Az alábbiakban NAGY E. (1968) mecseki triász monográfiája alapján tárgyaljuk a képződményeket. A villányi triász beosztásánál ilyen nehézségek nem voltak, annál is inkább, mert ott a ladinitől kezdődően üledékhézag van, és a liászig szárazulat volt az egész hegység területe. Itt RAKUSZ GY. —STRAUSZ L. (1953) faunafeldolgozással párosult rétegtani beosztását követjük. A Mecsek-hegységben a felszínen elsősorban a Nyugati-Mecsekben tanulmányozhatjuk a triász képződményeket. A kővágószöllősi antiklinálisban a perm rétegsor fedőjét mindenhol az alsó-triász werfeni tarka homokkő rétegek képezik. A felső-triász kibúvások pedig K felé Vasasig követhetők. Ny-i irányban, a fúrások adatai szerint, perm rétegsor felett kiékelődnek a triász képződmények. Az ÉszakiMecsekben az ún. ,,Északi Pikkely" szerkezeti egységben, hézagosan és csökkent vastagságban figyelhetők meg a triász rétegek. Fúrásokban a Mecsek É-i, neogénne! fedett előterében, még a mecseki üledékgyűjtő vályú szerkezetéhez tartozó részen feltárták a triász rétegeket. A Mecsek és a Villányi-hegység közti, neogénnel fedett területen a Mórágyi kristályos hát szerkezeti egység területén nem találták meg a fúrások a triász rétegeket, viszont a villányi fáciesterület É-i szegélyén a perm rétegek fedőjében mindenhol észlelték azokat. A Villányi-hegységben kibúvásban csak a középső-triásztól (anizuszi emelet) fejlődtek ki. A villányi üledékgyűjtő vályú szerkezetének K-i folytatásában Bátán, Dunaszekcsőn és Várdomb-pusztán egész kicsiny kibúvásokban megtalálhatók a középső-triász karbonátos képződmények.