Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

Ha a központi gránittömeg külső övezete felé haladunk, fokozatos átmenet után kevésbé gránitosodott anatexites majd migmatitos övbe jutunk. Kisebb-nagyobb mértékben átalakult parametamorfit övek szabálytalanul váltakoznak itt porfiroblasztos gránittal, melyben igen gyakoriak az eredeti palásságukat megőrzött „gneisz" zárványok, amelyekről már PETERS K. (1862a) és ROTH S. (1876) is megemlékezett. Különösen Véménden és a Lovászheténytől É-ra lefutó völgyben, É-on pedig az Aranyos-völgyben figyelhetők meg az anatexisnek és migmatitosodásnak ezen legszebb példái. A kálimetaszomatózis az eredeti réteglapok kevésbé ellentálló síkjai mentén hatott legerőteljesebben (imbibició). Ezen síkok mentén hajszálvékonytól 10—20 cm-ig kivastagodó földpátos rétegecskék formájában ment végbe a kálimetaszomatózis folyamata, az eredetileg homokos részből kvarc, míg az agyagosból ill. arkózából földpátos ér keletkezett. Ahol az eredeti rétegzettségnek megfelelő palásság még jól észlelhető, sőt néhány vékony csiszolat szerint még az eredeti üledékes kőzet szerkezete is részben megmaradt, réteges migmatitokról, ahol az átalakulás már olyan mérvű, hogy az eredeti szerkezet nem figyelhető meg, az átkristályosodás teljesen átalakította a kőzetet és csak bizonyos fokú irányítottság jelzi az egykori szerkezetet, diatexitekről beszélünk. Az intenzíven gyüredezett migmatitoknak legszebb előfordulásait a Fazekasboda—Mórágyi gránitvonulat É-i szegélyén, Ófalunál, az Aranyos-völgyben és Gründl-tanya völgyében tanulmányozhatjuk. Végül az egész kőzet porfiroblasztos gránittá alakul. Ám sokszor még itt is megfigyelhető az eredeti rétegződés. Számos fúrásból is előkerültek hasonló kőzetek, ami a gránitosodási folyamat széles körű elterjedését igazolja. Az anyag feldolgozása folyamatban van (JANTSKY B.) és annak befejeztével minden bizonnyal még világosabb képünk alakul arról a grandiózus magmatektonikai folyamatról, ami a Délkelet-Dunántúl legfontosabb eseménye volt és a továbbiakban is meghatározta annak szerkezeti kialakulását. Az uralkodó csapással (DNy—ÉK) párhuzamosan gránitosodott kőzetekben megfigyelt irányítottság arra enged következtetni, hogy a folyamat nyomás alatt ment végbe, ami kezdeti jellegű „diapir" magmatektonikát hozott létre. Ezután a megmervedett kőzetösszletét erőteljes ÉNy —DK-i irányban ható tangenciális nyomás érte, aminek hatására DNy —ÉK-i csapású és DK-i vergenciájú pikkelyeződések, kataklázosodott övek keletkeztek. Ennek az erős hegységképződési fázisnak tulajdonítjuk a fillit-amfibolit övet beékelő szerkezeti vonalak keletkezését és azokat az erősen zúzott öveket, amelyek mentén a gránitmasszívumban széles, kataklázosan szétmorzsolt zónák jöttek létre. Meg kell emlékeznünk arról az erőteljes retrográd metamorfózisról is. amelynek következtében az É-i migmatit övben diaftoritosodott sávok jöttek létre. Ezek mentén nagy muszkovit pikkelyek keletkeztek, jelezve az alacsonyabb fokú metamorfózis retrográd hatását. A muszkovitban és kloritban dúsult zóna néhány dm-től 10—20 inig terjedhet. A diaftorézis keletkezésének körülményei és ideje még tisztázatlan, de feltehetően az erőteljes variszkuszi orogén fázis hatásának tulajdoníthatjuk. Mivel a diaftoritok csak alárendelten, vékonyabb sávokban figyelhetők meg, nem tulajdonítjuk azt regionális jellegű metamorfózisnak, és mivel a mezozoos mozgások hasonló jelenségeket nem okoztak, a fentiekben körvonalazott magyarázat látszik legelfogadhatóbbnak.