Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

sorozzuk, azzal a fenntartással, hogy tekintettel epimetamorf állapotára, amellyel elüt a Szalatnak-3. sz. fúrásban feltárt kovapala-homokkő összíettől, esetleg már a rifeikum tagját láthatjuk benne. Ezeket a kérdéseket egyelőre a további vizsgálatokig vagy újabb feltárásokig nyitva kell hagynunk. SZILUR Kövületesen is igazolt szilur rétegeket a Szalatnak-3. sz. és a Györe-1. sz (SCHWAB M. 1959), legújabban Alsómocsolád-4-5. sz. és Köblény-], sz. fúrások tártak fel. Felszínen csak másodlagos helyzetben a perm és helvéti terresztikus összletből kerültek elő szilurnak tartott sötétszürke palakavicsok. A Szalatnak-3. sz. fúrás a felsőperm „főkonglomerátum" alatt 116 m-től 306,2 m-ig harántolta a szilur rétegeket. A felső, 116—225 m közti szakaszt Graptoliteszeket és Hsytrichosphaeridákat (ORAVETZ J. 1964) is tartalmazó grafitos közbetelepülésekkel váltakozó, fekete kvarcitos agyagpala, homokkő építi fel. Alatta 225 3,11 m-ig pala és durva polimikt konglomerátum figyelhető meg, amelyben szürke, aprószemű biotitos gránit, fekete pala és kvarcitkavicsok vannak. Ez alatt következik a feltételesen kambrium —ordovíciumba sorolt kovapala-homokkő összlet, valamint a szürke gránitporfir. A kövületleletek meghatározták a grafitos palák szilur korát. A rétegsor kifejlődése arra vall, hogy az sekély tengerben, epikontinentális üledékgyűjtő területen főleg lepusztulási termékekbői épült fel. A szilur rétegeket sötétszürke diabáz telérek járják át, amelyeknek keletkezési korát, mivel az alsó-kréta diabázokkal szemben nagyobb fokú préseltségük van, egyelőre szintén szilurnak vesszük. Az összlet helyenkint erősen gyűrt, repedezett. A gyüredezettséget és a rétegsor meredek helyzetét okozó hegységképződési fázis az összletet alig metamorfizálta, még az epimetamorf zöldpala fáciest sem érte el. Ezért metamorf állapota és tektonikai igénybevettsége alapján a ,,fillit-amfibolit" összlet és a következőkben ismertetett felső-karbon rétegsor között foglal helyet. Ennek alapján az ordovicium és szilur között feltételesen a takóni fázisnak, a szilur és felsőkarbon közt az idősebb variszkuszi mozgásoknak hatását látjuk bizonyíthatónak. DEVON A Mecsek és a Villányi-hegység térségében eddig még nem sikerült nyomára akadni. Talán az igali fúrásokban feltárt kristályos mészkövet — amely mind karbonátos kifejlődését, mind metamorf állapotát illetően is hasonlít a kisalföldi, Szendrői-hegységi és szabadbattyáni előfordulásokhoz — sorolhatjuk ide. Ha összehasonlítjuk a Keleti-Alpok kifejlődésével, úgy nálunk is a peiites szilur rétegsor után karbonátos rétegekből álló devon várható (FLÜGL, H. W. 1970, 1964), akárcsak a Kisalföld neogénnel fedett aljazatában (BALÁZS E. 1971. WEIN GY. (1969).