Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

II. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL FELSZÍNFEJLŐDÉSE (Lovász György)

tén hatottak, de az akkor keletkezett formák elpusztultak, viszont az óholocénben kialakultak többnyire még mindig láthatók. A posztpleisztocén időszak rövid ahhoz, hogy nagyarányú szerkezeti—morfológiai átalakulásokról tudjunk beszámolni. Ettől függetlenül, a jelenkori vízhálózat és ennek közvetlen térségében található morotvák módszerével több térségben határozott mozgásokat tudunk kimutatni. Jelentős süllyedésnek indul a Balaton, és ennek felszínfejlődési eredménye a betorkolló völgyek alsó szakaszának fokozott bevágódása (SZILÁRD J. 1967). Az újpleisztocénben kialakult kicsiny völgymedencék a Jaba-, Kiskoppány- és Nagykoppány-völgyben rétegtani adatok szerint tovább mélyültek, bennük az akkumuláció tovább tartott, és ennek megfelelően természetesen a közöttük levő völgyszükületekben folytatódott a fokozott bevágódás. Ezt ezeknek a szűkületeknek csaknem teljes alluvium feltöltés hiánya bizonyítja (SZILÁRD J. 1967). A posztpleisztocénban a Dráva-árokban játszódnak le talán a legjelentősebb szerkezeti mozgások. Mint korábban kimutattuk, ebben az időszakban bomlott az addig egységes árok kicsiny részmedencékre. (LOVÁSZ GY. 1970). Elképzelhető, hogy ez a folyamat már korábban is működött, de morfológiai adatokkal csak a posztpleisztocénban igazolható. Ekkor alakult ki a Gyékényes — Golai-, a Babócsa— Bolhói- az Ormánsági, a Harkány —Siklósi-, a Nagyharsányi- és a torkolati medence. A mai hidrográfiai hálózat meggyőzően mutatja, hogy e kicsiny mozgásoktól függetlenül szinte az egész Dráva-árokban intenzív hordalékkúp-képződés, akkumuláció van, mert szinte az összes betorkolló mellékvíznek jelentősen elvonszolódott a torkolata. Morfológiai és hidrográfiai vizsgálatok tükrében úgy tűnik, hogy a posztpleisztocén elején volt jellegzetesebb az említett egész árokra kiterjedő erős akkumuláció. Ezt követték a gyenge rész-süllyedések, amelyek hatására a Dráva É-ra tolódott, és kialakította mai jellegzetes folyásirányát. Függőleges mozgások vannak a Délbaranyai-dombság Ny-i szerkezeti vonalán aminek hatására a Pécsi-víz az emelkedő rög pereméhez szorulva alakítja ki legfiatalabb völgyét, illetve futásirányát. (SZABÓ PÁL Z. 1957). vizsgálatai szerint intenzíven süllyed a Pécsi-fél medence is a posztpleisztocén—holocénban. Ennek a szerkezeti mozgásnak hatására fejeződött le a Pécsbányai-víz is Pécs közvetlen K-i térségében, és lett a Pécsi-víz forráságává. A posztpleisztocénban is jelentősen süllyedő É-i peremén ERDŐSI FERENC (1968) terjedelmes hordalékkúpot mutatott ki a Magyarürögi-víz torkolatában. Ez természetesen egyben a hegység emelkedését is igazolja. A Karasica alsó folyásszakaszán is jelentős változások történtek a szerkezeti mozgások hatására. A Báni-hegység É-i előterében a hegység emelkedése kapcsán elősüllyedés alakult ki, amely magához kényszerítette a patakot. így elhagyta a vízfolyás az Illocska térségében épített hordalékkúpját, és a Duna mellékvizévé vált (LOVÁSZ Gy. 1970). A Duna mentén levő É —D irányú nagyszerkezeti vonalon is vannak óholocén mozgások, és vele járó felszínalakulások. Ennek következtében tolódik a folyó Ny-ra, és kezdi kialakítani eróziós partját szinte egész folyáshosszában. Úgy tűnik, a folyó posztpleisztocén folyásirány-változásainak tükrében, hogy mind a Kalocsai-, mind a Mohács-szigeti medencében Ny-felé billenés van. Az ilyen irányú holocénkori mozgás Mohács térségében biztosan igazolható, mert ekkor hagyta el a Duna