Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

II. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL FELSZÍNFEJLŐDÉSE (Lovász György)

vízfolyás hordalékkúpjában határozott ÉNy -DK irányú hordalék-minőségi elrendeződés mutatható ki (ÁDÁM L. - MAROSI S. - SZILÁRD J. 1959). A LÓCZY L. (1913) által kimutatott Ős-Sárvíz — amit ma helyesebben Cs-Sédnek kell neveznünk — valamint a Móri-árkon keresztül érkező ősfolyó és a Szent László-víz őse, a Bakony, illetve a Vértes DK-i előterében, mintegy 20—25 km hosszúságban nyomozható területen rakta le durva üledékét, és onnan már csak a finom homokot szállította a még mindig létező Dél-Alföldi süllyedek felé. E két hatalmas hordalékkúp-rendszer közötti terület, a Külső-Somogy — kissé kiemelkedett. A fokozottabb emelkedésnek indult Bakony és a területen uralkodóvá vált ÉÉNy—DDK irányú vízhálózat. Ennek a kicsiny vízrendszernek nyomait ma is ki lehet mutatni a mai főbb meridionális völgyek peremén. Geomorfológiai térképezésünk kapcsán néhány bakonyi völgyben található idősebb pleisztocén völgyvállak is arra utalnak, hogy a nagyobb völgyek már morfológiailag léteztek. Lefolyásuk nyilván a még nem létező Balatonon keresztül Külső- és Belső-Somogy felé irányult. Néhány völgy térségében a hordalékkúp jelleg is kimutatható a kavics-görgetettség tükrében. (SZILÁRD J. 1965) mérései szerint D-felé görgetettségi érték-növekedés mutatható ki. Ezek a vízfolyások, amelyek a felső-pliocén fluviolakusztrikus rendszer átalakult változatai — továbbra is az Ős-Duna hordalékkúp, és a mai Kapossüllyedék felé találtak lefolyást. Külső-Somogy túlnyomó része amúgy szárazulat, és a Duna—Günz interglaciális, meleg nedves, szubtrópusi felé hajló klímaingadozásaiban a felszín erősen kilúgozódott, azaz a jellemző vörösagyag képződött (SZILÁRD J. 1963. in MAROSI S. 1970). Délkelet-Dunántúl É-i térségében hasonlóan megkezdődött a Marcali-hát kipreparálódása is, amit elsősorban a pleisztocén kavicsos rétegek hiánya jelez. MAROSI S. (1970.) a pleisztocén rétegeket csak a peremeken tudta kimutatni, de a hát tetején nem, ott csak a felsőpliocén keresztrétegzett homok található. A Tolnai-dombság ekkori felszínfejlődési állapota Külső-Somogyéval részben azonos volt. Itt ÁDÁM L. (1969) megállapítása szerint szintén kimutatható a regionálisan előforduló vörösagyag, ami Külső-Somoggyal hasonló felszínfejlődési állapotot igazol. Van azonban eltérő sajátosság is. Amíg Külső-Somogy területén a Bakonyból származó és kevéssé görgetett kavicsok jellegzetes folyóvízi akkumulációt jeleznek, addig a Tolnai-dombság D-i peremén a Mecseki- ill. a Geresdi-tönk kőzetei a vörösagyagban keveredve mutathatók ki. Ez a kifejlődési mód kétségtelenül jelzi, hogy abban a térségben egy lényegesen kisebb vízhálózattal kell számolnunk. A vörösagyag képződést megelőző időszakban azonban jogosult a kisméretű hordalékkúprendszer feltételezése a Mecsek, illetve a Geresdi-tönk É-i előterében. Erre, a kaviccsal kevert vörösagyag regionális elterjedése enged következtetni. Ez a képződménytípus ugyanis csak a Mecsek és a Geresdi-tönk É-i előterében fejlődött ki. A távolabbi É-i térségében már csak a kavics nélküli képződmény található. A vörösagyag regionális előfordulása ezenkívül igazolja, hogy a Kapós által körülvett terület ekkor nem tartozott a Dél-Mezőföldön már épülő nagy hordalékkúpok térségéhez. A Tolnai-dombság tehát egy kissé megemelt felszín volt, és csak a Hegyhát és a Szekszárdi-dombvidék É-i pereme tartozott az említett hordalékkúp területéhez. Végeredményben megállapítható, hogy az ópleisztocénban már gyenge emelkedés formájában kezdett kialakulni a nagyszerkezeti vonal, amely később, a középpleisztocén végén és az újpleisztocénban élesen elválasztja a dombságot a szomszédos morfológiai