Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)
II. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL FELSZÍNFEJLŐDÉSE (Lovász György)
A völgyek akkori és mai nyomvonala csaknem azonos volt és az akkori hordalékfelhalmozódás kicsiny területre korlátozódott, amely az azóta bekövetkezett többszakaszos erózió következtében elpusztult. Az ún. helyi vízrendszer alakult ki a mai Külső-Somogy területén is. SZILÁRD J. (1967) a terület mindegyik szerkezeti, morfológiai egységének elemzésekor megemlékezik a felsőpannon feletti keresztrétegzett, asti homokról, amely igazolja, hogy az egész tájat behálózták az akkor még rendkívül alacsony Bakonyból érkező vízfolyások. A Mecsek északi előterének és Külső-Somogynak vizei feltehetően részben, — az akkor még pontosan nem ismert mértékben ható Kapos-völgyi gyenge sülylyedék felé tartottak. A Mecsek déli pereméhez hasonló rétegtani bizonyítékokat az északi előtérben jelenleg nem ismerünk. A terület pleisztocén felszínfejlődése jellegéből adódóan a felszín erősen összetört, eróziósán felszabdalódott és így az esetleg kialakult rétegek már lepusztultak. Délkelet-Dunántúl más területeinek felső-pliocén domborzati állapotáról csak nagyon vázlatos képet tudunk rajzolni. Feltehetően egy rendkívül kicsiny reliefü táj volt ekkor az uralkodó a Tolnai-dombság területén (ÁDÁM LÁSZLÓ-tól törmelékes szintnek nevezett képződmények), amelyek szerinte legfőképpen a déli területeken találhatók, jelzik a felső-pliocén kismértékű akkumulációs tevékenységét (ÁDÁM L. 1969). Rétegtani helyzetük alapján, mivel ezek is a felső-pannon felett, és a lösz alatt fekszenek — feltehető, hogy azonos korú és jellegű képződmények, mint amit fentebb a Mecsek-hegység déli pereméről közöltünk. Ezek a vizek, térbeli helyzetükből következtetve a Geresdi-tönkről szállították a hordalékukat. Ez a folyamat is, mint a Mecsek déli előterében észlelt — már a legfelső-pannonban megindulhatott. Az ún. idegen vízrendszer akkumulációs nyomai Délkelet-Dunántúl Nyugati részén, a Rinya-lapályban mutathatók ki. (4L ábra.) Az egész Dunántúlra kiterjedt geológiai és morfológiai tanulmányok már korábban igazolták, hogy ez Ős-Duna hordalék (SZÁDECZKY K. E. 1938., SÜMEGHY J. 1955., PÉCSI M. 1956, 1959). Ez a folyami akkumulációs képződmény, amely keresztrétegzett és Unió Wetzleri-vel jellemezhető északról, dél felé növekvő vastagságban települ (MAROSI S. 1970) jelezvén, hogy a delta, illetve hordalékkúpszerű folyóvízi akkumuláció egy dél felé egyre intenzívebben süllyedő felszínen ment végbe. GÓCZÁN L. (1960.) az ÓsDuna nyomait megtalálta a Tapolcai-medencében is, ahol a kavicsot a görgetettségi módszer segítségével azonosította. Délkelet-Dunántúl északi és keleti szomszédságában is megtalálható egy ilyen ún. idegen vízrendszer, amelynek ekkor még nem volt kapcsolata az Ős-Dunával. A már említett Szeged központú medencét ekkor még a szlovákiai folyók és a mai Tisza és mellékvizeinek ősei töltötték fel. A nyugat-Szlovákiai folyók hordalékait kőzettanilag igazolni lehet a Móri-árokban (ÁDÁM L. 1959). Ezek a folyók a mai Mezőföldön haladtak ÉÉNy—DDK irányban és a Tolnai-dombság területén érintették Délkelet-Dunántúlt és torkolltak az egészen a pleisztocénig funkcionáló sülylyedék tavába (ÁDÁM L.-MAROSI S.-SZILÁRD J. 1959., SOMOGYI S. 1961). Képződményük az Ős-Dunáéval azonos keresztrétegzett és Unio Wetzleri-vú jellemezhető.
