Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

II. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL FELSZÍNFEJLŐDÉSE (Lovász György)

dás folyamata is. Denudálódó terület volt a Geresdi-tönk térsége, ahonnan jelenlegi bizonyítékaink szerint többek között É felé a Szekszárdi-, ill. a Tolnai dombság felé történt anyagkihordás. A Mecsek-hegység keleti részének északi előterében ugyanis a felső-pannonban gránit felszínről származó rétegsor található (ÁDÁM L. 1969). Ekkor kerül elöntésre a Mecsek nyugati szomszédságában fekvő Zselic is, mert az idősebb alapra felsőpannon abráziós üledékkel kezdődő rétegsor települ (MAROSI S. 1970). A felső-pannon második felében megindul egy általános emelkedési folyamat, amely mind az egész országban, mind Délkelet-Dunántúl területén faunisztikailag és geokémiailag igazolható (BARTHA F. 1971). Felső-pliocén — Alsó-pleisztocén Ebben az átmeneti időszakban, amikor a klíma hűvösebb jelleget ölt, a kiemelkedéssel megkezdődik a területnek a mai napig tartó szárazföldi fejlődési időszaka. Ebből következően az időszaknak egyik legjellemzőbb folyamata a denudáció. Morfológiai bizonyítéka azonban gyakorlatilag nincs, mert hiszen a fejlődés kezdeti, kiinduló stádiuma. Mint már korábban említettük az alsó- és felső-pannon abráziósfolyamatai eredményeként egy olyan felszín keletkezett, amely ma még nem rekonstruálható mértékben pusztult le. Ez a lapos felszín alig emelkedett a környezete fölé, a pannóniai beltó maradványai tagolták s köztük kisebb vízhálózat volt. A rendkívül alacsony felszínen a szubtrópusi denudáció nem tudott jelentősebb változást előidézni. Délkelet-Dunántúl északi peremének térségében igen gyenge vulkánikus tevékenység is volt, amely bazalt-tufa szórásban nyilvánult meg. Ez valószínűleg a felsőpliocén legvégén kimutatható óvalachiai orogén-fázissal hozható kapcsolatba. Jelenkori adataink alapján úgy tűnik, hogy ez a vulkanizmus centrális volt és a mai Vezúv működéséhez hasonlítható s több parazita vulkán is feltételezhető. Erre a Boglári- és a Fonyódi-hegy kicsiny tufakúpjai engednek következtetni. A rétegtani bizonyítékok szerint Délkelet-Dunántúl nyugati és ÉK-i részén a folyóvízi akkumuláció volt a legfőbb felszínalakító folyamat, ahol az ős-Duna és a Szlovákiából érkező folyók építették hatalmas hordalékkúpjukat. A legintenzívebb lepusztulás a Mecsek-hegység területén volt, ahol az éghajlat függvényében mindenütt megtalálható areális folyamatokon kívül jelentős volt a lineális erózió is. A felső-pannon-végi kiemelkedéssel kismértékben ugyan, de felfokozódott ez a folyamat. Az ebben az időben felújult eróziós folyamatokat korrelativ üledékekkel igazolni tudjuk. A korszak felszínfejlődési folyamatainak rövid vázolása után tehát megállapíthatjuk, hogy egy rendkívül kicsiny reliefenergiájú felszínen ható gyenge denudáció és egy ehhez képest lényegesen nagyobb területen létező tavi folyóvízi akkumuláció volt a jellemző. A felszínfejlődési kép a felső-pannonban megindult kiemelkedés szoros függvénye. A felsőpliocén rétegek regionális elhelyezkedése ad módot arra, hogy a szerkezeti mozgásokra némi fényt derítsünk és megállapíthassuk Délkelet-Dunántúl szerkezeti-morfológiai egységeinek akkori fejlődési stádiumát.