Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

II. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL FELSZÍNFEJLŐDÉSE (Lovász György)

A másik torton medence helyén átöröklött szarmata süllyedek Hidas —Szekszárd irányában nyomozható a rétegsorrendek alapján f'ÁDÁM L. 1969). A kellő számú mélyfúrás hiányában ennek sem tudjuk pontos határait kijelölni (38. ábra). ÁDÁM LÁSZLÓ (1969) geológiai szelvénye szerint Szekszárd és Decs között húzódik bizonytalan irányban. A harmadik medence az alsó-helvét óta fejlődő Ellendi medence (38. ábra). Területe a tortonbeli kiterjedésével lényegében azonos. Délkelet-Dunántúl lobbi területe valószínűleg szárazföld volt. A tortonhoz képest nagyarányú regresszió volt a szarmatában. A legnagyobb kiemelkedés a mai Rinya-lapály területén mutatható ki, ahol a tortonban még — mint említettük korábban — általános transzgresszió volt. A gyengébb mértékű emelkedést a Mecsek területén a homokkövek és a konglomerátumok jelzik. Ez az emelkedés igen gyenge vulkanizmussal járt együtt. Ez a jelek szerint a korabeli partközeiben ment végbe, mert jelenleg mindenütt abban a térségben ismerjük. A Mecsek-hegység magasabb helvétkori komplex genezisül hegylábfelszínének kiemelkedése a szarmatában nagyobb mértékű volt. Ez a felszín — amely a hegység keleti és nyugati morfológiai magját körbevette — nyilvánvalóan nagyobb terület volt mint a mai, de már kisebb, mint a tortonbeli. A gyenge regressziót ugyanis több, szintén gyenge transzgresszió követte, amely a területen némi abráziós tevékenységet tételez fel. Ezt ma a néhol kimutatható abráziós breccsák igazolják (BÖCKH H. 1876 in. HÁMOR G. 1970). Ugyanakkor az eróziós feldarabolás is folytatódott, sőt a regresszió miatt kissé fokozódott. Ezt a gyakori konglomerátumok igazolják. A folyók, melyek a feldarabolást végezték — nyilvánvalóan nem voltak hosszúak, hiszen a hegység északi és déli előterében kimutatott öblök is közel vannak egymáshoz és a konglomerátumok kőzettani vizsgálata is mind közvetlen közelről származó anyagokat mutatott ki (HÁMOR G. 1970). PLIOCÉN Pannon A felszínfejlődési folyamatok időbeli egymásutánja és minősége legjobban KŐRÖSSY L. (1971) munkája alapján rekonstruálható. A szelvények adatai szerint az országban — és így Délkelet-Dunántúlon is a pannon általában transzgresszióval kezdődik. Ehhez természetszerűen felfokozott abráziós tevékenység és annak egyik rétegtani megnyilvánulási formája a konglomerátumképződés a jellemző. Délkelet-Dunántúlon ezideig ilyen képződményt a Mecsek-hegység peremvidékéről ismerünk. Jelenlegi ismereteink tükrében csak a hegység Ny-i részének D-i peremén vannak rétegtani bizonyítékok. Ezek kisrészben durva konglomerá umok és nagyobb részben laza durvaszemű homok. Az alsó pannon transzgressziós sávok, amelyek természetszerűen valószínűleg másutt is kifejlődhettek, térben áthelyeződtek. A korábbi abráziós területek sekélyvízi, öblös térségekké alakultak. Ezt az ősföldrajzi állapotot mészmárga kifejlődések jelzik. Ilyen jellegű folyamatokat tételezünk fel a Mecsek-hegység északi peremén Hidas község térségében, ahol a pannont meszes kőzetliszt, kőzetlisztes mészmárga és már-