Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

II. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL FELSZÍNFEJLŐDÉSE (Lovász György)

gás kőzetliszt képviseli. A hegység déli előterében (Szilágy, Eilend) a kőzetlisztes mészmárga hasonló folyamatokra enged következtetni (BARTHA F. 1971). Az alsó-pannon transzgresszió térbeli fokozódásával kapcsolatban törvényszerű a tengeri állapot állandósulása és a mélységek részbeni növekedése. Ezt az ősföldrajzi helyzetet az agyagmárga szint jelzi. Ezt a szituációt Délkelet-Dunántúl rendkívül gyér számban feldolgozott pannon rétegsoraiból csak Hidas térségéből ismerjük (BARTHA F. 1971). Az alsó-pannon második felére Délkelet-Dunántúl területén fokozott anyagkihordás a jellemző, amit a képződmények homokossá válása jelez. Ez a változás az alsó-felsőpannon határán lezajló erős orogenetikus mozgás előjátékaként lezajló emelkedéssel függ már össze. A pannon időszak újabb ősföldrajzi folyamata a Mecsek-hegységi jelentős felszíni lepusztulás. Ez pillanatnyilag csak a Mecsekben igazolható. Ennek eredményeként alakultak ki a hegységet öv-szerűen körülvevő lepusztulási szintek, amelyek részletesebb ismertetésére a szerkezeti folyamatok vázolása után kerül sor. Ez a folyamat azonban feltehetően az általános transzgresszióval kapcsolatban az alsó-pannon kezdetén mindenütt megtalálható volt, de a laza szarmata kőzetek hamar áldozatul estek. Az egész pannonban végighúzódóan csak a Mecsekben mutatható ki ez a folyamat. Tulajdonképpen ez a felszínalakító folyamat — a transzgresszió és ennek eredménye a felszínlenyesődés, valamint a felszíni denudáció és az ezzel kapcsolatos hegylábfelszín képződés — nemcsak az alsó-pannonban, de a felsőben is megtalálhatók. Sőt — amint a mai ismereteink szerint felvázolható komplex felszínfejlődési képben később látjuk — ezek térben és időben jól megkülönböztethetők. Ezeket a szerkezeti és denudációs folyamatokat természetesen a pannon folyamán igen élénk szerkezeti mozgások térben és időben rendkívül változatossá tették. A pannon felszínfejlődési képet illetően megállapítható, hogy a szarmata korú viszonylag nagyfokú kiemeltséget a pannonban ismételt transzgresszió vezette be, ami a rétegtani bizonyítékok szerint déli, délkeleti irányból érkezett. Az alsópannon közepén már a mai Dráva-árok és a Rinya-lapály térségét teljes egészében tenger borította és tekintélyes márga és agyagmárga rétegek rakódtak le (KŐRÖSSY L. 1971). A regionális rétegtani adatok igazolják, hogy ekkor az ÉÉNY~DDK-i nagy szerkezeti vonalak aktivizálódtak elsősorban. A transzgresszió által produkált rétegek vastagsága igazolja az egyenlőtlen süllyedést és az így keletkezett szerkezeti medencéket. A méretarányból adódóan inkább csak vázlatnak nevezhető térképen kirajzolódnak a mai Dráva-árok kisebb medencéi, jelezvén, hogy ez az árok nem kezelhető egységes szerkezeti formaként (LOVÁSZ GY. 1964.). Az egész Dunántúlt bemutató vázlatból az is kiderül, hogy a transzgresszió határa nagyjából azonos a miocén medence peremével (38. ábra). A pannon kezdetén tekéit egy korábbi, miocén szerkezeti rendszer, illetve medence felújúlását tapasztaljuk. Úgy tűnik, hogy a Délkelet-Dunántúlon már a miocénban kialakult ÉK DNy irányú nagyezerkezeti árok még nem újul fel. BARTHA FERENC (1971) adatai azt igazolják, hogy az alsópannon kezdetén a Mecsek közvetlen északi és déli térségében is voltak medencék. Az egyik Hidas, a másik Eilend, a harmadik Liget térségében volt. Az Ellendi-medencének sajátos szerkezeti helyzete volt, amennyiben gyanítható, hogy nyugat felé, Pécs—Szentlő-