Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

bolit övének epimetamorf állapotú kőzetei ide tartoznak. Az assynti (bajkáli) fázisnak, amely a proterozóikum és paleozoikum közt zajlott le és igen jól érzékelhető diasztrófikus határt rögzít, igen fontos szerepe volt a prepaleozóos képződmények mai állapotának kialakításában. Az assynti (bajkáli) hegységképződés és a vele járó magmatizmus az egykori proterozóos képződményeket olyan merev (kratogén) tömbbé forrasztotta, amely már a Pannon közbenső tömeg magját (Cstisia) képezte. Lehetséges, hogy már az assynti (bajkáli) fázisban alakult ki a későbbi variszkuszi és alpi fázisok alatt uralkodó DNy—ÉK-i csapásirány. Mindenesetre annyit biztosan tudunk, hogy az „Őstisia" az ópalezóikum alatt szárazulatot alkotott. A variszkuszi hegységképződési időszak alatt tektonikusán erősen igénybe lett véve és úgy a szin-, mint poszttektonikus magmatizmus nagymértékben hozzájárult a prekambriumi kristályos kőzetek újabb dinamotermál metamorfózisához. A variszkuszi fő szerkezeti vonalak és a gránitosodott vonulatok DNy—ÉK-i csapásúak. Délkelet-Dunántúl hasonló csapású fő szerkezeti egységei is ebben az időben alakultak ki, majd a mezozoikum folyamán tovább fejlődtek. A mai kép, amit a Pannon közbenső tömeg különleges szerkezete jellemez (vastag neogén üledékösszlet, kivékonyodott, átlagosan 26 km-es kéreg (STEGENA L. 1964), tulajdonképpen csak a neogén folyamán, miután az óalpi ciklus (kréta, paleogén, orogén fázisok) szerkezete is megmerevedett, alakult ki. A Cseh masszívum. Kelet-európai tábla és Mősziai tábla megújuló alátolódásának hatására a Külső kárpáti ív gyűrődött fel és egyidejűleg a Pannon medence szélein neogén szubszekvens neutrális vulkanizmus jelentkezik. A besüllyedő medencével egyidőben elvékonyodó kéreg (MOHO felület abnormálisan magas helyzete) törésein át finális bazalt magma tör fel. Délkelet-Dunántúl a Pannon közbenső tömeg DNy-i részére esik és szerkezeti sajátságai a Dinaridák fiatal lánchegységének hatását jelzik. Itt már az Adriai tömb DNy-ról alányomuló lemeze okozza azt a kompresszív hatást, amelynek eredményeként a Dinaridák az Adria felé gyűrődnek. A Mecsek és a Villányi-hegység a közbeékelődő merev kristályos kőzetekből felépült küszöbök hatására kétoldalasán gyűrődött, de már sokkal erősebben, mint a Magyar Középhegység. A prekambriumtól a neogénig kialakult ÉK —DNy irányú üledékgyűjtő vályúk és a köztük levő kristályos kőzetekből felépült küszöbök a harmadkori szerkezetalakulásban és a mai morfológiai kép kialakulásában megtartották irányító szerepüket. Ezen szerkezetek alapján az alábbi egységeket különböztethetjük meg DélkeletDunántúlon, amelyek ÉNy-i határát földtani szempontból a Zágráb — Kulcsi fő szerkezeti vonal mentén kialakult Igal—Bükki eugeoszinklinális képezi (WEIN GY. 1969): 1. Kaposfő—Mágocsi kristályos hát, 2. Mecsek—Kiskőrösi üledékgyűjtő vályú, 3. Mórágyi kristályos vonulat, 4. Villányi mezozóos öv, 5. Délkeleti kristályos hát (már Jugoszláv területre esik (WEIN GY. 1967b).