Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

RÉTEGTAN PREKAMBRIUM A Mecsek és a Villányi-hegység térségéből prekambriumi kőzeteket egyrészt a mélyfúrások egyelőre még igen hézagosan feldolgozott anyagából ismerünk, másrészt a Geresdi-hátság anatexit-migmatit összletét, továbbá feltételesen a zöldpala fáciesű fillit-amfibolit sorozat kőzeteit tartjuk, szemben a Szalatnak-3-as mélyfúrással harántolt és faunisztikailag is igazolt, alig metamorf szilur feketepalával és feltételesen kambrium— Ordoviciumnak vett kvarcpalával. A rendelkezésre álló mélyfúrási anyag ismerete alapján az főleg bázisos vulkánitokat is tartalmazó pelites-pszamitos összlet. Vastagságukat 4000—50CO m-re kell becsülnünk. JANTSKYB. szóbeli köz ése ésRAVASZNÉ BARANYAI L.(GHANEM M. A. E. A.-RAVASZNÉ BARANYAI L. 1969) kutatásai alapján Délkelet-Dunántúl legidősebb és legkevésbé ismert kőzetösszletét a következőkben ismertetjük. Feltehetően a gothidagyűrődési ciklus előtt (1150—1300 millió év), tehát már az idős proterozóikumban, főleg magmás kőzetek lepusztulásából halmozódott fel az a 4000—5000 m vastag pelites-pszamitos összlet, amelynek eredeti kőzetei JANTSKY B. megállapítása szerint homokkő, konglomerátum, arkóza, grauvak, és ofiolitos kőzetek voltak. Az üledékképződés geoszinklinális időszakban ment végbe, amit RAVASZNÉ BARANYAI L. szerint iniciális, bázisos magmatizmus és vulkanizmus is kísért. A bazaltos-gabbroid összetételű kőzetek a későbbi dinamotermális metamorf hatásokra (feltehetően több is érte ezeket az idős kőzeteket) eklogittá, amfibolittá, szerpentinitté alakultak át. Igen fontos az a megfigyelés, amely szerint fúrások és mágneses mérések szerint a proterozóos korúnak tartott bázisos, vulkanikus kőzetek csapása NyÉNy—KDK. Ez az irány ferdén metszi a későbbi ópaleozóosvariszkuszi DNy—ÉK-i irányt. Tehát ha figyelembe vesszük, hogy a Keleti—Alpok prekambriuminak vett csapásirányával ez az irány jól megegyezik (SCHWINNER R. 1951), úgy feltételesen elfogadhatjuk azt, hogy ezek az idős iniciális vulkánitok az egykori proterozóos üledékgyűjtő vályú csapásirányának felelhettek meg (WEIN GY. 1967b). A proterozóos üledékgyűjtő vályúkban felhalmozódott kőzetösszletét a továbbiakban a gothida, ill. assynti (bajkáli) hegységképződési időszak alatt amfibolit—almandin és granulit fáciesű regionális metamorfózis érte. Ezt a kőzettani megfigyelések alapján kialakított véleményt (JANSTKY B. szóbeli közlése) alátámasztja az az abszolút korvizsgálat (KOVÁCS Á. - BALOGH K.-SÁMSONI Z. 1968), amely szerint az erdősmecskei migmatitgránit gneisz zárványainak kora 1150 millió év. A gneisz zárvány erősen metamorf állapota is kétségtelen bizonyítéka annak, hogy a karbon korban lejátszódott szintektonikus gránitosodást megelőzően a pro-