Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

II. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL FELSZÍNFEJLŐDÉSE (Lovász György)

A dolinaképződést megelőzően a Villányi-hegységben kisebb szerkezeti mozgások is voltak, amelyek kapcsolatba hozhatók a formákkal (FÜLÖP J. 1966.) A lateritképződés természetesen a Mecseki vulkanikus területen is jellemző lehet. Itt azonban a domborzat élénkebb jellege miatt kisebb volt a képződés intenzitása és a nagyobb denudáció miatt még laterit formájában történt a lepusztulás számunkra pillanatnyilag ismeretlen helyre. Az időszak második felében erőteljes transzgresszió éri a területet dél felől. A Villányi-hegység és tágabb déli térsége lesüllyed, de ugyanakkor a Mecsek és tágabb északi térsége felemelkedik. Egy hatalmas kétkarú emelőhöz hasonlítható mozgás játszódik le tehát az alsókrétában egy mindmáig ismeretlen tengely mentén. A két hegység közötti regionális alsókréta réteghiány nem teszi lehetővé, hogy állást foglaljunk a Mecsektől délre levő kristályos hát szárazföld, illetve üledékgyűjtő jellege tárgyában. Figyelembe véve az ősföldrajzi helyzetet nagyon valószínű, hogy a hát északi vagy déli szerkezeti határa lehetett az a bizonyos ma még nem igazolható tengely, amely mentén a hatalmas ellentétes irányú mozgás végbement. Végeredményben azonban rétegtanilag igazolt tény, hogy Délkelet-Dunántúl szerkezeti-morfológiai alkatára jellemző ÉK-DNy-i nagyszerkezeti vonal egyike ( a Mecsek északi határa) az alsó-kréta elején képződött. Felső-kréta Egész Délkelet-Dunántúl területén egyedül a Mecsek-hegység északi pikkelyében ismeretes pár méter vastagságban (SIDÓ M. 1961). Ez az egyetlen bizonyíték kevés ahhoz, hogy a vizsgált terület egészére részletesebb ősföldrajzi, felszínfejlődési menetet tudjunk rajzolni. Az azonban biztos, hogy ez a képződmény a felsőkréta szenomán emeletben nagyobb felszíni kiterjedésű volt, de az utólagos denudációnak esett áldozatul. A felső-kréta legalsó tagjának rétegei konglomerátummal kezdődnek (BALOGH K. 1966), ami igazolja a tenger újbóli előnyomulását. Az Északi-Mecsek térségében ez az időszak az alsó-kréta vulkáni kőzetek nagymérvű pusztulásának időszaka lehetett, mert ez a konglomerátum igen sok trachidoleritet tartalmaz. A legömbölyített kavicsok jelzik, hogy az anyag szállítódott ugyan, de nem messziről, mert a vulkanikus kőzetek gyorsan kopnak. így tehát nem feltételezhető nagykiterjedésű vízhálózat, nagykiterjedésű lepusztulásfelszín. Ezt követően süllyedés van DélkeletDunántúl területén, mert a konglomerátumra mészmárga települ. A legutóbbi idők mélyfúrásainak elemzése sejteti, hogy ekkor nemcsak egyszerű függőleges mozgások, de jelentős gyűrődések és pikkelyeződések is keletkeztek (HÁMOR G. 1970). A Mecsek-hegység északi és déli előterében öt különböző ponton olyan rétegssorrendet tártak fel a fúrások, amelyek kétségtelenül igazolják, hogy a Keleti-Mecsek északi előterében, valamint Apátvarasd—Zengővárkony térségében. Pécsváradon és Pécsett pikkelyes feltorlódások keletkeztek. A legfiatalabb réteg, amely a pikkelyképződésben részt vett, az alsó-kréta (valangini) képződmény. Mind a gyűrődés, mind a pikkelyeződés nyilvánvalóan csak ez után képződhetett. Az idősebb (helvét) rétegek viszont ezen a szerkezeten zavartalanul, vagy egészen más csapásban, illetve kisebb dőlésben fekszenek, jelezvén, hogy ez előtt történt az elmozdu-