Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

II. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL FELSZÍNFEJLŐDÉSE (Lovász György)

Az alsó-liász üledékeket természetesen Délkelet-Dunántúl más területein is ismerjük, de a fáciesviszonyokról már nincs ilyen pontos információnk. Csupán a Mecsektől KÉK felé Bonyhád térségében ismerjük ezt a formációt hasonló fáciesben, mint a Mecsekben. Hiányoznak a képződmények most is a Rinya-lapályból, Külső-Somogyból és a Mecsek északi elővidékéről. A felső-triász megismert kettősségét az alsójura sokszínű felszínfejlődési folyamatai váltják jel. Határozottan kirajzolódik egy KÉK felé nyitott lapos, tengerparti, partközeli, lápos, lagunás, deltas, tavas gazdag növényzetű terület körvonala ( 18. ábra). Ez Délkelet-Dunántúl liászbeli alacsonyfekvésű felszíne, ahol tehát alapjában véve akkumuláció folyik az egész Haszon keresztül. Amint a geológiai adatokból látható (NAGY E. 1969), ez a folyamat folytonos. Ezt pedig csak folyamatos, de nem nagymérvű süllyedés közepette tudjuk elképzelni. Ezzel szemben áll egy másik jellegű felszín, ahol viszonylag nagy reliefenergiát és a trópusi klímában erőteljes lepusztulást kell feltételeznünk ( 18. ábra). Ez az előbb említett térségtől északra és nyugatra terült el. Az alsó-liász harmadik felszíntípusa a mecseki mélyterülettől délre volt, a mai Délbaranyai-dombság, Villányi-hegység és déli előterében. Itt is réteghiány jelzi a szárazföldi jelleget (18. ábra). Itt azonban egy tengerpart fölé alig emelkedő lapos térszín valószínűsíthető, mert az alsóliász törmelékekben inkább magmás eredetű származékok vannak. Erről a területről tehát — kicsiny reliefenergiája miatt — jelentősebb anyagkihordás nem történt. GYORE VASAS PECSBANYA MONYORÓD SZÁSZVÁR 19. ábra: Alsó-liász medence geológiai szelvénye a Mecsek-hegységben (Nagy E. 1969). Jelmagyarázat: 1 : középső-triász, 2: középső-triász, ladini, 3: felső-triász, 4: alsóliász, hettangi, 5: alsó-liász, alsó- felső-szinemuri, 6: középső-triász.