Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

II. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL FELSZÍNFEJLŐDÉSE (Lovász György)

A mai Középső-Mecsek délkeleti részén (Pécsbánya, Mecsekszabolcs) az alsóliász rétegek lényegesen vastagabbak, mint másutt a hegységben. Igazolásul NAGY ELEMÉR (1969) ábrájára hivatkozunk (19. ábra). Ez nyilvánvalóan mutatja, hogy az a nagyszerkezeti törésrendszer, amelyet KASSAI MIKLÓS (1971) az alsó- vagy felső-permi kvarcporfir ömléssel hoz kapcsolatba, az alsó-liászban újra mozgásba jön. Mint a felső-triász szakaszban kimutattuk, a Mecsek déli előterében egy, a hegységgel azonos csapásirányú sávban mozgás volt tapasztalható, amelytől északnyugatra süllyedés, délkeletre emelkedés volt. Lehet, — bár rétegtani adatunk nincs — hogy most ebben a szakaszban nyílt törés keletkezik e vonal mentén és ez az alsóliász kicsiny, de mély medence e két egymásra majdnem merőleges rendszer találkozási pontján alakul ki némi földkéreglazulás hatására. A medence jelenlétét különben a mecseki alsóliász rétegek kelet felé történő vékonyodása is igazolja. 20. ábra: Középső-liász (pliensbachi) szerkezeti-morfológiai felszín típusok Délkelet-Dunántúlon. Jelmagyarázat: I: medence, II: dombvidéki, középhegységi felszín, III: transzgressziós felszín