Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

II. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL FELSZÍNFEJLŐDÉSE (Lovász György)

Villányi-hegységi példán igazolják, hogy ez a süllyedés nem volt zavartalan. Néha kisebb megszakítások tagolták, sőt szekuláris és nagyobb emelkedések is kiolvashatók a rétegsorrendből. A szekuláris ingadozások térben sem voltak azonos intenzitásúak, mert a szeizi rétegeknek a Középső-Mecsekben ismert nagyobb vastagsága (BALOGH K. 1966) azt igazolja, hogy ekkor itt fokozottabb süllyedés volt. Ezek a mozgások azonban epirogenetikus jellegűek voltak, mert sehol nem eredményeztek diszkordanciát. A nagyobb mértékű emelkedés, — amikor a Délkelet-Dunántúl területén sekélytengeri szigetvilág kialakulása valószínűsíthető — az alsó-triász második felére, pontosabban az alsó és középső-triász határára tehető. Ezek a folyamatok azonban nem voltak hosszú életűek, mert a középső-triász transzgresszió ismét általános jellegű a területen. Ekkor lett szárazulat a Villányi-hegység és a keleti Mecsek északi pereme, a mai pikkelyek szűkebb térsége. Az alsó-triász elejét még a gránitfelszín pusztulásából származó anyagok, a második szakaszt (kampili rétegek) már a közeli felszínről származó anyagok elmaradása jellemzi és uralkodóvá válik a tengeri-lagunás ősföldrajzi helyzet. A NAGY ELEMÉR (1968) által meghatározott pontos rétegsorrend alapján három abráziós folyamatot sikerült rekonstruálni a szeizi, illetve a kampili rétegek keletkezése során. Mindez azt mutatja, hogy az alsó-triász elején Délkelet-Dunántúl partközeli, lapos, akkumulativ síkság volt, amelyet később sekélytengeri lagunás időszak védtott fel és a közép-triászba való átmenet idejében bekövetkező emelkedés kapcsán szigetvilággá alakult. A klíma meleg-száraz jellegét a gipszformációk és az üledékekben található földpát viszonylag alacsony részaránya mutatja. Ez utóbbi is legfőképpen a száraz jelleget támasztja alá, amikor a gránitfelszín mállásának üteme a vízhiány miatt csökkent. Középső-triász Az előzőleg megindult folyamat az anizuszi emeletben tovább fejlődik. A lagunás, szellőzetlen sekélytengeri dolomitos képződmények kihalnak és a sekély, de nyílt, jól szellőzött tengerek mészkőképződményei veszik át az uralmat. A geológiai analízisek igen sok válfaját különböztetik meg ennek a mészkőnek (NAGY E. 1968). Ezeket felszínfejlődési, illetve ősföldrajzi szempontból is lehet értékelni. Az anizusi emelet felső részének egyik mészkőfajtája (vékony rétegzésű dolomitos mészkőcsoport) kémiai jellege igazolja, hogy a szárazföldről való szállítás az előző fejlődési szakaszhoz képest minimális. A vegyi és biogén összetétel 98,35%, a szárazföldi eredetű kollodiális 0,5% és a törmelékes 1,15%. Az összes szárazföldi eredetű anyag tehát mindössze 1,65%. Az emelet középső részét reprezentáló mészmárga gyenge szekuláris fenékemelkedést mutat, mert az ásványos összetételben a szárazföldi eredetű anyagok (kollodiális és törmelékes rész) aránya növekszik. Az előző réteg 1,65%-ával szemben most 4,2% van. Érthető módon a lebegőanyag (kolloid) részaránya növekszik az előzőhöz képest. Még az anizusi emelet felső részén belül tengerfenék oszcillációra enged követ-