Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

II. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL FELSZÍNFEJLŐDÉSE (Lovász György)

keztetni az olyan agyagos mészkő jelenléte is, amelyiknek 5,5%-a szárazföldi eredetű ásvány és ebből 4,8% kolloidális (montmorillonit, illit). A Villányi-hegységben is megtalálható az anizuszi rétegsor. (12. ábra). Itt azonban — alig 40 km-rel délre — már egészen más jellegű ősföldrajzi viszonyokra lehet következtetnünk. A jelenleg rendkívül részletesen ismert mecseki és a kevésbé feltárt Villányi-hegységi rétegek összehasonlítása alapján valószínűsíthető, hogy ez utóbbi anizusi rétegsora homogénebb. A mecseki középső-anizusi márgaréteg hiányzik a Villányi-hegységben; jelezvén hogy az üledékgyűjtő itteni része egyenletesebben süllyedt, illetve nem vett részt a mecseki térség szekuláris fenékingadozásában. A réteg hiánya jelzi a mészkövet szennyező parttól való távolságot is. Végezetül a rétegtani különbség igazolja, hogy a Mecsektől északra közel volt a felszín,ahonnan a szennyeződés származott. Hiányzik két felső-anizuszi agyagos mészkőréteg is, amit a Villányi-hegységben valószínűleg másodlagos dolomitok képviselnek. Ezek azonban — a Mecsekhegység példája kapcsán (NAGY E. 1968) — mészkőből utólag alakultak át és így nem értelmezhetők a tengerfenék szekuláris emelkedésének bizonyítékaként. A Mecsek ladini emeletének fáciesei tükrében fokozatos emelkedés állapítható meg. Az alsó rész agyagos mészkövének még csak 9,6%-a a szárazföldi eredetű, amiből 9,3% kolloidális. A felső rész finomszemű, törmelékes sorozat, ahol természeszerűen a szárazföldi eredetű ásványos részarány 94,54%, amiből a törmelékes faktor az uralkodó (64,0%). Ebben a szakaszban az emelkedési fázis rendkívül tagolt volt. Az emeletre ugyanis a lemezes rétegkiképződés a jellemző és az egyes lemezek között agyagos mészkövön agyaghártya jelzi a kőzetképződésnek rövid időre történő minőségi megváltozását. A Villányi-hegységben a ladini emelet megtalálható (12. ábra). A hegység felépítésére természetesen egyáltalában nem jellemző, hiszen csak az úgynevezett IV. pikkelyben található meg, mint dolomit (BALOGH K. 1966). Ebből az egyetlen rétegtani bizonyítékból azonban joggal következtethetünk arra, hogy a hegység és valószínűleg távolabbi területén még a tengeri elöntés volt a jellemző. A réteg viszonylag vékony, ami feltételezi, hogy már a ladini emelet végén megindult a kiemelkedés szerkezeti vonalak mentén ( 13. ábra). A középtriász üledékeket a mélyfúrások számos, eddig ismeretlen területen feltárták. Az anizusi mészkövet és a rajta fekvő ladini regressziót jelző képződményeket ismerjük a Mecsek-hegység északi előterében a Zselic keleti peremén, ( 14. ábra) és Szászvár—Györe térségében is (11. ábra). A Geresdi-tönktől délre (15. ábra) és a Villányi-hegység tágabb északi előterében csak az anizusi rétegek ismertek, de azok is az ún. Villányi — tehát a szekuláris fenékingadozásoknak kevésbé kitett — kifejlődésben. Hiányzik a középső-triász a Rinya-lapály területéről és Külső-Somogyból, valamint a Kaposfő-mágocsi paleozoos hátról (MAROSI S. 1970. BALOGH K. 1966). Mindezek alapján vázolhatjuk a jelenlegi adatokkal feltárható felszínfejlődési folyamatokat, illetve ősföldrajzi képet. A középső-triász folyamán Délkelet-Dunántúl térségében két egymástól elkülöníthető fejlődésmenetű terület jelölhető ki ( 16. ábra).