Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

elöntve a Mecsek hegységet a Mecsek és Villányi-hegység közti területe is elborította. A szubszekvens vulkanizmus kisebb mértékben Komlón, Nagymányokon (Nm.-12 fúrás) és Szekszárd környékén (Szekszárdi fúrás) figyelhető meg. Nagyobb tömegeit a Kurd környéki fúrások tárták fel. Ez utóbbiak hitelt érdemlően még nincsenek feldolgozva úgy, hogy koruk is bizonytalan. A vulkanizmus riolit ignimbrit, portufa és Jáva kitörésekkel, valamint andezit benyomulásokkal az alsó helvétiben kezdődött, utolsó finom portufa nyomait a szarmatából ismerjük. Ebben az időszakban az ó és újsteier fázisok alatt jöttek létre a Dél-Zalai, Észak-Somogyi, Észak-Mecseki, Ellendi, Bólyi süllyedékek ill. medencék, valamint a Dráva és Mohácsi árok. A szarmata végi regresszió után a neogén medencék tovább süllyedtek helyet adva a kiédesedő pannon beltenger vastag üledékeinek. Az alsó pannonban az egyes medencék szelektív módon süllyedtek, míg a felső pannonban Délkelet-Dunántúl egész területe egyöntetűen süllyedt. Kivéve a mai 300 m. t. sz. feletti magaslatokat minden víz alá került. Erről tanúskodnak a jól kirajzolódó Pécs környéki (Mandulás környéke, Bertalan hegy) felső pannon színlők és a Mecsek-hegységet körülvevő parti homokőv) Danic puszta, Hirdi homokbánya). A teljesen kiédesedő tó végül is a felső pliocénben (levantei emelet) teljesen visszahúzódik és Pannon medencét az Alpok felől és északról lefutó folyók hordalékkal kezdik feltölteni ill. területünk északi legjobban kiemelkedő részét lepusztítani. A pliocén szerkezetalakulás a zalai és somogyi, valamint a Dráva menti sülylyedékekben csak függőleges mozgásokban és az ezzel egyidejű töréses szerkezet tovább fejlődésében nyilvánult meg. A Mecsek-hegységben és annak északi és déli előterében viszont az intrapannón (szlavóniai fázis) és posztpannón (keletkaukázusi fázis) mozgások alatt erőteljes pikkelyeződés ment végbe. A pikkelyek, amelyek merev mezozóos kőzetekből állanak, törvényszerűen aneogén elősüllyedékekben felhalmozódott, könnyebb kitérést biztosító, vastag laza üledékösszlet felé torlódtak. Ez a szerkezetalakulás legszebben a Mecsek-hegység északi szegélyén, ebben az időszakban keletkezett Északi-Pikkelyben és Pécsett a Déli-Pikkely övben figyelhető meg, (WEIN GY. 1965a, 1966). Az Északi-Pikkely az intrapannón mozgások alatt dél felé az ott kialakult miocén medencére, míg a felső pannon után észak felé a pannon elősüllyedék képződményeire torlódott fel. Pécsett a Déli-Pikkely övben mindkét fázis alatt délre az ott kialakult neogén elősüllyedékre történt a feltolódás, így jött létre a Mecsek-hegységben a pliocén alatt egy úgynevezett pszeudokétoldalas pikkelyes szerkezet, amely nem tévesztendő össze az óalpi fázisok alatt keletkezettekkel. (WEIN GY. 1964, 1965c). A pliocén mozgások alatt elszórtan finális bazaltos vulkanizmus is megfigyelhető (Báni hegység, Bár), amely jelzi, hogy területünk nagyszerkezeti szempontból a Pannon tömeghez tartozik, ahol az elvékonyodó kontinentális kéreg alatt a bazaltos magma átlagosan 25 km mélységben helyezkedik el. A felső pannon után egész Délkelet-Dunántúl szárazulattá vált de a tektonikus mozgások a már kialakult törésrendszerek mentén tovább folytatódtak. A szelektív módon kialakult rögök és süllyedékek (elősüllyedékek) a pleisztocén alatt és minden bizonnyal napjainkban is tovább fejlődnek. A pleisztocén szárazföldi időszakban a wallachi fázishoz fűződő mozgásokat sikerült kimutatni. Ezek a mozgások a pliocén végi szerkezetalakuláshoz kapcsolódva az ÉÉNY-i irányú folyórendszerek kialakulását, majd az ÉK—DNY-i völgyrendszerek keletkezését segítették elő (ERDÉLYI M. 1961). A Mecsek-hegységben és