Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

Villányi-hegységben is tovább élnek a pliocén mozgásformák és irányok. A pliocén mozgások alatt keletkezett pikkelyrögök tovább emelkednek és az elősüllyedék felé vándorolnak. Ezeknek a mozgásoknak komponenseként bizonyos mértékű pikkelyképződésre utaló mozgások is feltételezhetők (MOLDVAY L. 1964, 1965). Ezek a mozgások a jelenlegi térszín és vízrendszer kialakulásánál döntő szerepet játszottak. A Dráva és Duna mai vízrendszere a pliocén végén kezdett kialakulni, de mai formáját csak az alsó és középső pleisztocénben nyerte el, amikor újabb erőteljes függőleges mozgások (Passadenai fázis) érték a területet. A recens formák pedig a würm lösztakaró kialakulása óta, annak részleges lepusztulásával jöttek létre. A történeti emlékek folyamatos vertikális mozgásról adnak hírt. A Mecsekhegység déli előtere a római uralom ideje alatt süllyedt, majd a középkor vége felé ismét emelkedett (SZABÓ P. Z. 1955). Hasonló jellegű függőleges mozgásokra utalnak (BENDEFY L. 1964) az egész országra kiterjedő magasabbrendű fixpontok helyzetváltozására vonatkozó vizsgálatai is. A Mecsek-hegység ma is emelkedik előtere pedig süllyed, amit az ott kialakult mocsár-tó rendszer is igazol. A megismétlődő földrengések pedig arról adnak hírt, hogy az ellendi süllyedéket nyugatról határoló ÉNY—DK-i törésvonal még ma is él (RÉTHLY A. 1917). A liász kőszénbányákban feltárt néhány fiatal szerkezeti vonal mentén ma is észlelhető a vágatok deformálódása (WEIN GY. 1961), ami ugyancsak a recens mozgásoknak tulajdonítható.