Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

lejtőlösz formában rakódott le a völgyek oldalán és nem képezett összefüggő lösztakarót. Újabb emelkedés a Villányi- és Bihari faunaszínt közt mehetett végbe. Ennél még erőteljesebb emelkedő fázist a középső és felső pleisztocén határán a térszín erőteljes lepusztulása-tönkösödése rögzít. Erre a denudált térszínre hullott a felső pleisztocén (würm) lösz összlet, amely összefüggő lösztakaróval borította be az egész Dunántúlt. Ezen a löszfelszínen aztán újabb emelkedéssel együttjáró völgybevágódás-denudáció alakította ki a mai térszínt. Nemcsak a felszíni formák kialakításánál de a folyó és állóvizek lerakódásainál és a talajképződésnél is az éghajlati viszonyoknak jutott a másik főszerep. A nedves melegebb időszakokban a hegyvidéken vörösagyag vagy vályogszintek keletkeztek, a folyók pedig megnövekedett vízenergiájuktól függően gyorsabban vágták be felső szakaszukat és durvább—nagyobb mennyiségű hordalékanyagot szállítottak a völgyek középső és alsó szakasza felé, kiképezve a kavicsteraszokat. A száraz-hideg klímaperiódusok viszont porviharokat, löszhullást okoztak és a folyóvizek középsőalsó szakaszának bevágódását segítették elő.