Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

Fel ső-pleisztocén Ide soroljuk a már ismertetett folyó hordalékok pontosan el nem különíthető felső részét, a típusos löszt (würm lösz) és az áthalmozott löszféleségek felső pleisztocénbe sorolható fajtáit, valamint a futóhomok ide tartozó csoportját. A folyóvízi üledékeknek ebben a felső részében a lápi, mocsári agyagot, folyóvízi iszapot, homokot és kavicsot kell megkülönböztetnünk a hasonló idősebb pleisztocén képződményektől, amelyeket idősebb, csak relatív helyzetük alapján lehet egymástól alkalmas helyeken elválasztani. A felső-pleisztocén (würm) lösz a már ismertetett vastag löszfeltárások felső részén és idősebb deluviális löszképződmények gyakran denudált felszínére, ill. a riss—würm interglaciális vályogszintjére települnek. Ezek a löszképződmények áthalmozódás nélkül közvetlenül a jégkorszaki (ebben az esetben a würm jeges időszakkal kapcsolatos) porviharok felhőiből ülepedtek le és a Délkelet-Dunántúl egész területét beborították. A keletkezési körülmények nyugodt (kicsiny reliefenergia) viszonyokra utalnak. A würm löszképződményeket két, nehezebben megkülönböztethető, barna vályogszint tagolja, megörökítve a nedves, melegebb klímaperiódusokat. Azok gyengén agyagosak, barnás árnyalatúak és sokszor egybeolvadnak magával a lösszel. KROLOP E. (1966) a vályogszintek és az előkerült csigafauna alapján a felső-pleisztocén löszképződményeket három részre osztotta. Alsó löszréteg a feltételesen riss—würm interglaciálisba sorolt vörösbarna erdei talajszintre települ. Faunájára a Succinea oblonga dominanciája jellemző. Melegigényes fajok legfeljebb a löszréteg alsó részén fordulnak elő. A réteg képződési idejének klímája hűvös és csapadékos. A második (középső) löszréteg faunája az előzőnél melegebb, szárazabb éghajlatra utal. Jellemző alakok: Pupilla triplicata, Melicina hungarica, Val/onia costata. A legfelső löszréteg alján még megtalálhatók a melegigényes csigák, számuk felfelé rohamosan csökken. Jellemző viszont a hidegíűrő, nedvességkedvelő elemek dominanciája. Klímája a legalsó löszrétegnél hűvösebb, szárazabb lehetett, ugyanis a ligetlakó fajok (Trichia hispida, Vitrea crystallina, Perpolita hammonis) egyedeinek száma is viszonylag csekély. Jellegzetes fajai a Succinea oblonga, Pupilla stem', Columella columella, Vallonia tenuilabris. Számos adat alapján a Columellas faunát a würm-3-ba helyezik. Ennek alapján a Délkelet-Dunántúl felső-pleisztocén 15—20 m vastag, háromosztatú lösz rétegsort a würm jeges időszak képződményének tartják. Igen szép feltárását ismerjük Godisa, Máza, Bonyhád, Hidas, Nagybudmér, Diósviszló és Siklós környékén. Az iszapos lösz, infúziós lösz főleg a Duna völgyében fejlődött ki. Uralkodóan ártéri jellegű és olykor öntésagyaggal kevert képződmény. Vastagsága 3 —5 m és a mohácsi téglagyár szelvényében jól tanulmányozható. Itt a krioturbáció nyomán fagyrepedéses. csillámos folyóvízi homokra települ. Szekszárd és Kalocsa környékén is megtalálható, mindenhol az ártér feletti szinteket borítja. PÉCSI M. ezt az infúziós lösszel borított térszínt a lí/a (würm végi) teraszszintek közé sorozza. A futóhomok legnagyobb tömegében a Duna-völgytől K-re képződött. MIHÁLTZ I. (1951) szerint a Duna mai völgyéből származik, ahonnan a szélviharok a könnyen megbontható Duna-hordalékot tovább mozgatva hozták létre a jellegzetesen legömbölyítetten koptatott és csillám elegyrészben elszegényedett aprószemű, világos-