Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)

DOKUMENTUMOK - I. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom fejlődése az 1929—1933. évi gazdasági világválság idején

az ország területén bárhol joga van helyi szervet alakítani, minden előzetes hatósági engedély nélkül. Elmondotta, hogy egyes közigazgatási faktorok nem akarnak ezen miniszteri rendelkezésről tudomást venni és akadályokat gördítenek a pártszervezetek megalakítása és a meglévők működése elé. Felhívta a küldötteket arra, hogy ahol a közigazgatási közegek a pártszervezetek működését akadályozzák, jelentsék azt be a párt titkárságának, mely a belügyminiszterhez juttatja a panaszokat. — Herr József elnöki záróbeszéde után az értekezlet a délutáni órákban rendben véget ért. — Este a munkásotthonban a szociáldemokrata nőmunkások tartottak gyűlést, ahol Kéthly Anna országgyűlési képviselő „A nő szerepe a társadalomban" címen tartott nívós előadást. Pécsi Napló, 1931. január 27. (A szociáldemokrata párt kerületi értekezlete Pécsett.) 32. 1932. február 3 A pécsi szakszervezeti bizottság memoranduma a városi tanácshoz a munkanélküliség, a közsegélyezés ügyében A pécsi különböző szakmájú munkanélküli munkások, akik hosszú hónapok óta önhibájukon kívül nem tudnak munkához jutni, és ennek következtében a maguk és családjuk részére a mindennapi kenyeret sem képesek megkeresni, érdekképviseletüket: a munkásszakszervezeteket arra hívták fel, hogy indítson erőteljes akciót munkaalkalmak teremtése érdekében. Az e tárgyban f. évi február 4-ére tervezett nyilvános gyűlést a rendőrkapitányság a közrend megóvására való hivatkozással betiltotta, azért a munkanélküli munkások arra utasították érdekképviseletüket, hogy küldöttséget menesszen Polgármester Ürhoz, s a helyzet feltárása mellett kérje a bajok orvoslását. Ennek eleget téve, elsősorban megállapítjuk, hogy az ősz óta csaknem minden szakmában igen jelentős rosszabbodás állott be. Egész sereg üzem tetemesen redukált munkáslétszámmal dolgozik, s egynéhány üzem teljesen beszüntette a munkát. Az a helyzet, hogy a még munkában lévő munkások is alig tudják megkeresni a maguk és családjuk részére szükséges kenyeret, a munka nélkül lévő közel 3000 munkanélküli munkás pedig nélkülöz, rongyoskodik és elmerül a fűszeresnél és egyéb élelmiszerkereskedőknél levő adósságában. A családok tömege a lakbért sem tudja megfizetni, és így az éhezés és rongyoskodás mellé megjelenik a kilakoltatás réme is. Nem szükséges annak bővebb magyarázata, hogy milyen lelkiállapotba kerülnek az ilyen állapotban vergődő munkások és azok családtagjai. A szakszervezetek erejükön felül támogatták a munkanélkülieket, de már az a helyzet, hogy anyagi erejük kiapadóban van, mert