Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)

DOKUMENTUMOK - I. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom fejlődése az 1929—1933. évi gazdasági világválság idején

tagjaik nagyobbik hányada munkanélkül van, a munkanélküliek pedig járulékot fizetni nem tudnak. Ennek a borzasztó állapotnak előreható súlyos következményeit csak úgy lehet elkerülni, ha az illetékes tényezők minden erő megfeszítésével sürgősen munkaalkalmakat teremtenek, s azokat, akik ezek után is munkanélkül maradnak, segélyben részesítik. Nem szándékunk lebecsülni azt az akciót, amelyet a város népjóléti ügyosztálya a téli hónapokban kifejt, de az igazság érdekében meg kell mondanunk, hogy mindaz, ami idáig történt ezen a téren, egyáltalán nem alkalmas a probléma megoldására, de még az enyhítésére is igen gyenge gyógyszer, amely kitolja ugyan a beteg életét, de a fájdalmat nem csillapítja, sőt sok esetben még fájdalmasabbá teszi azt. A 20. században már nem lehet a szociálpolitika rendkívül fontos problémáit olyan eszközökkel megoldani, amilyen eszközökkel a népjóléti ügyosztály kísérletezik. Az ún. robotmunka és ebédosztás nem oldják meg a problémát, de még csak nem is enyhítik, legalább nem olyan mérvben, mint ahogy azt a ma embere megkívánja és joggal elvárhatja. A válság igazi oka a tömegek fogyasztóképességének csökkenése, sőt részben a teljes megszűnése. Ez akasztotta meg az ipar és a kereskedelem prosperálását. Egy lehetőség van tehát a válságból való kijutásra: a munkaalkalmak teremtése. A magánvállalkozás megmozdulását lehetetlenné teszik a hitelviszonyok. Tudjuk, hogy ennek megváltoztatása kívül esik egy város hatóságának hatáskörén, de egy város is mutathat utat az ország kormányának a helyes eszközök igénybevétele érdekében. Ha nem tud a város, illetve a kormány külföldi kölcsönt szerezni, találjon módot belföldi kölcsön igénybevételére, és ezzel indítson meg olyan kiadós közmunkákat, amelyek foglalkozást biztosítanak a munkanélküliek nagyobbik hányadának. Ehhez járulhat az is, ha a kormány törvénymódosítással lehetővé tenné, hogy az OTI öregségi és rokkantsági alapjának nem 30, hanem 100%-a lenne építkezésre fordítható, mert ez esetben csupán ebből cca 50 millió pengőnyi összeg lendíthetné fel minden évben az építőipart. Erre külön is vagyunk bátrak felhívni Polgármester Ür figyelmét annál is inkább, mert megbízható forrásból nyert információk szerint ezen intézet már ez évben kb. 20 millió pengőt szándékozik az említett célra kedvező és hosszúlejáratú kölcsön céljára kibocsátani, s nem szeretnénk, ha városunk ebből is kimaradna. Több kisebb szakma részére a város a maga hatáskörében is tudna munkaalkalmat nyújtani. A részletekre ezúttal nem térünk ki, de ha az illetékes ügyosztály megbízást nyerne, hogy a szakszervezetek vezetőségével folytasson ez irányban megbeszéléseket, készséggel állunk rendelkezésére. A segélyezés kérdése. Sérelmes az a rendszer, hogy a segélyezendők főleg csak készételt kaphatnak. Ez körülményes és hátrányos olyan munkásoknál, akiknek családjuk és háztartásuk van. Miért nem lehetne az élelmiszereket természetben kiadni? De sérelmes az is, hogy a városnak nem áll módjában olyanok részére szükséglakást adni, akik éppen munkanélküliségük miatt a lakbért fizetni nem tudják. Miért nem építtet a város megfelelő mennyiségű 1 szoba-konyhás városi lakásokat. Amíg erre