Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)

DOKUMENTUMOK - III. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom a II. világháború idején, 1939—1944.

tavaszára a helyi mozgalom csaknem teljes egészében rekonstruálta régi szervezeteit. A felfelé ívelő fejlődést a német megszállás derékba törte. 1944. március 19-én a fasiszta német csapatok minden ellenállás nélkül megszállták Magyarországot. A munkásmozgalomra újabb csapások sorozata következett. A német politikai rendőrség a magyar szervekkel együttműködve hajtotta végre az internálásokat és a baloldali személyek lefogását s kegyetlen megkínzását. A hatalomra került Sztójay-kormány betiltotta az SZDP-t, a Kisgazdapártot, valamennyi antifasiszta szervezetet. A szakszervezeteket kormánybiztosok gyámsága alá rendelte. A megszállással járó terrorral szemben aktív politikai erőt csak a Békepárt jelentett. Kezdeményezésére az illegalitásba szorult antifasiszta pártok és szervezetek 1944 májusában létrehozták a Magyar Frontot, amely erőfeszítéseket tett az antifasiszta ellenállás megszervezésére. Pécsre és a megyébe bevonuló német haderőt néma gyűlölet fogadta. Szervezett ellenállás azonban sehol sem volt. A helyi mozgalom baloldali vezetőit lefogták és internálták. Egyedül a bányatelepeken jelentek meg a megszállás ellen tiltakozó feliratok, jelezvén, hogy a súlyos üldöztetések ellenére a bányatelepeken ellenállók kis csoportja működhetett. A megtizedelt pécsi párt- és szakszervezeti munkásság újabb csoportjait internálták május-júniusban. A párt helyiségeit, a munkásotthont a gestapó szállta meg, elrabolva a talált pénzkészletet. A szakszervezetek élére kirendelt kormánybiztos tevékenysége csupán a tagdíjak fizetését tette lehetővé. A menekülő szociáldemokrata párttitkárt a gestapó fogta el. majd büntetőszázadba osztották, társaival egyetemben. A bányamunkások május 1-én szórványosan távolmaradtak a munkától, de már nem volt demonstratív jellege a leállásnak. A másfél évtized alatt állandó hátrálásra, várakozásra, „fegyelemre" nevelt szociáldemokrata tagság fásult megadással vette tudomásul az erőszakot. A tömegek közt azonban a baloldal 1944 szeptemberétől ismét szervezni kezdi a szocialista mozgalmat. Októberre már ismét bányász befizetőhelyek létesültek, ahol rendszeres illegális találkozók zajlottak le. Nyílt fellépéssel nem találkozunk, de a „bányászság munkafegyelme a mélypontra süllyedt, s egy részük elszéledt, a termelés alig tartható fenn" — jelentette a bányaigazgatóság. A kitelepítési kormánybiztosság eredménytelenül kísérelte meg a közelgő szovjet csapatok elől a lakosság nyugatra irányítását. A munkások általában megtagadták az üzemek leszerelését. A hadműveleti kormánybiztos jelentése szerint a vasúti munkások és mozdonyvezetők ugyancsak szabotálták a nyugatra telepítést. A csendőrparancsnokság utolsó, november 24-i jelentése az antifasiszta csoportok működéséről tájékoztat. A megyében és a városban is azonban egy-két kisebb csoport működött szervezetlenül, a többi németellenes fellépés egyéni vállalkozás volt. A munkásság sorai erősen dezorganizálódták, nem volt vezető erő, amely szervezett, aktív harcos ellen-