Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)
DOKUMENTUMOK - III. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom a II. világháború idején, 1939—1944.
front kérdésében döntő lépést tenni előre. A liberális ellenzéki pártok nem voltak hajlandók aktív, a tömegeket mozgósító antifasiszta harcra. A legális munkáspárt és a Kisgazdapárt, majd a hozájuk csatlakozó kisebb legális ellenzéki csoportok antifasiszta összefogása a Békepárt hatékony kezdeményezésére, együttműködési megállapodás szintjéig jutott el 1943 nyarán. Politikai tartalmában azonban nem állt a realitások talaján, a nyugati hatalmakkal való megegyezést sürgette a kormánynál. Az 1943. év második felében az általánosan erősödő munkásfellépéseket nem tudták egységes antifasiszta tömegellenállássá fejleszteni. A kommunisták és baloldali szociáldemokraták a fellendülő mozgalmat 1943. végén és 1944 elején, a kivételes törvényekkel szétzúzott munkásszervezetek kiépítésére használták fel. A baranyai és pécsi munkásmozgalom 1943-ra elvesztette vezető káder-állományának 90 i) 'o-át. A helyi csoportok vezetőit csaknem kivétel nélkül internálták. Helyükbe újak kerültek. A mozgalom kiapadhatatlan forrását a bányamunkásság jelentette. Mozgalmuk 1943—1944-ben, a fasiszta Németország vereségeinek hatására, magasra lendült. Egykori rendőrségi jelentések visszatérő mondata az, hogy a bányászság „szélsőbaloldali orientációjú, a Szovjetunió győzelmét várja." 1943-tól mind gyakoribbak a kisebb szabotázs-akciók. A kommunisták harcba szálltak a helyi szociáldemokrata bányamunkás szakszervezet kiépítéséért. 1943 elején kommunista sejtek jöttek létre, amelyek a Kossuth Rádió anyaga alapján a háború és a fasizmus ellen agitáltak. E sejtek számát a nyomozati szervek jelentése szerint tízre becsülték. 1943. tavaszán, hosszú szünet után ismét kiépült a bányamunkások bizalmi rendszere. A bányászság politikai állásfoglalását reprezentálja 1943. május elsején lezajlott háborúellenes tüntető sztrájkjuk.A széleskörű nyomozás megállapította, hogy a munkásságnak mintegy 70%-a sztrájkolt. A sztrájk mögött a helyi kommunista sejtek agitáció ja és a Kossuth Rádió május 1-i ünneplésre vonatkozó felhívása volt a mozgató erő. A pécsi szociáldemokrata mozgalom hosszú idő után ismét nagy eredményeket mondhatott magáénak. Komlón, Vasason, Mecsekszabolcson 200—300 tagú bányászszakszervezetek jöttek létre. Mind a városban, mind a bányatelepeken nagy érdeklődéssel fordult a munkásság ismét a párt felé. A helyi szociáldemokrata párt és kisgazdapárt közeledése itt is együttműködési megállapodáshoz vezetett. A városi szervezetekben is kiépült a bizalmi rendszer és a szakszervezeti bizottság ismét megkezdte munkáját. A szociáldemokrata bányamunkás helyi csoportok vezetésére Pécsi Kerületi Bányásztitkár s ág működött 1943 második felében. A titkárság funkcionáriusai kijártak a falvakba, felkeresték az egykori SZDP-tagokat és együttműködésre szólították félőket. Újjászervezték az ifjúsági rendező gárdát. Fokozódott a háborúellenes agitáció. A szakszervezetekbe áramlás augusztus végére ezer tagot produkált. A Népszava előfizetőinek száma 500 fölé emelkedett. 1944. januári összvezetőségi gyűlésen 140-en jelentek meg. A városi üzemek teljes passzivitásban élő munkássága is megmozdult és újraszervezték helyi csoportjaikat. 1944.
