Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)

DOKUMENTUMOK - III. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom a II. világháború idején, 1939—1944.

vételes törvények, a lebukásokat követő vezető-káderhiány, a központnak a vidékkel szinte teljesen megszakadt kapcsolatai, a megyei ipari centrumok SZDP vezetőségeiben megnyilatkozó kommunistaellenesség nehezítette a munkásság háborúellenes akcióegységbe történő tömörítését. 1939. szeptember 1.—1941. június 22-e közötti időszakban a helyi mozgalomban a szervezkedés és a politikai jelvilágosító munka a bányavidékre és a városra szűkült le. A megye területén semmi jele nem figyelhető meg az SZDP vagy a KMP tevékenységének. A háborúval hatályba lépett kivételes törvények az amúgy is gyenge lábon álló helyi csoportok megszűnéséhez vezettek. Szeptember végén a bányamunkások, földmunkások, borbélyok, építők helyi csoportjai szűntek meg. A szociáldemokrata pártválasztmány, a szakszervezeti bizottság ideiglenesen felfüggesztette a tevékenységét. A hadiüzemmé vált bányák munkásai között nagy levertség tapasztalható, amelyet az egyre fokozódó nyilas propaganda igyekezett kihasználni, átmenetileg nem is eredménytelenül. A háború megindulásával együttjáró félelem, levertség átmenetinek tekinthető. 1939 végén az MBKOSZ és a pécsi párttitkárság közös szervező munkát indított a szakszervezetek talpraállításáért, aktivizálásáért. Ezzel egyidőben a pécsi vasmunkások, sütők, kereskedelmi alkalmazottak helyi csoportjaiban folyó munkát is sikerült fellendíteni. Megalakították a nőbizottságot. A németajkú bányászok között térthódító Volksbund agitáció ellensúlyozására a pécsi titkárság, a központtól nyert támogatással, „a haza iránti hűségre" — szervezéssel egybekötött — felvilágosító munkát indított. A bányamunkások szervezői között ismert kommunisták tevékenykedtek. A szociáldemokrata párttagság és általában a munkásság között erős németellenes hangulat uralkodott. A pártvezetőség kísérletet tett az ellanyhult pártélet fellendítésére: eszperantó tanfolyamot indított, szemináriumokat szervezett és a helyi csoportokat évi választmányi ülésre utasította. Ezeket azonban a helyi államhatalom rendőrhatóságai intézkedésekkel megakadályozta. 1939 végétől, az átmeneti megtorponás után a szervezkedés a központi vezetőségtől érkező segítséggel és biztosítással újra megindult. Ebben rendkívül fontos szerepe volt a helyi baloldali munkásoknak. A helyi pártválasztmány és a szakszervezeti bizottság „pusztán a szervezeti keretek fenntartásában" vélte a háború megindulását követő időszakot átvészelni, kivárni. Ezt tevékenysége középpontjába helyezte, s maga lépett fel 1940 elején a helyi mozgalomban egyre erőteljesebben jelentkező baloldallal szemben. A pécsi baloldali munkások jelentős része az OIB pécsi csoportjában tevékenykedett, s mozgatója volt minden pártmunkának. A rendőrség jelentéseiben gyakran ismétlődött az a megállapítás, hogy „az ifjúsági csoport szélsőséges vezetés alatt áll, s a kommunistákkal szimpatizál". 1940 tavaszán a pécsi pártvezetőség „az ifjúmunkások különegységű" csoportjának megszüntetése érdekében lépéseket tett a központi vezetőségnél. Ennek eredményeképp Budapesthez és más vidéki központokhoz hasonlóan, az ifjúmunkások csoportját a helyi szakszervezetekbe olvasztották be. Megelégedéssel jelentette a párt titkára, hogy „az ifjúság