Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)

DOKUMENTUMOK - III. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom a II. világháború idején, 1939—1944.

különállósága, akik még a felnőtt munkásokat is irányítani akarták", megszűnt. Ennek az intézkedésnek a során az elvi ellentéteket igyekezett a pécsi párttitkárság személyi síkra irányítani, hogy így eltereljék a párt és szakszervezeti tagság figyelmét a helyi vezetés megalkuvásáról. 1939 végén és 1940 elején a párt- és szakszervezeti élet fellendítésére indított kezdeményezések sorra elakadtak. A nemzetközi helyzet alakulása, a fasiszta Németország katonai és politikai sikerei depressziót okoztak. A helyi baloldal felszámolása, az ifjúsági szervezet erőszakos szétverése a pártélet nagymérvű hanyatlásához vezetett. A baloldal ellen hozott szervezeti intézkedések súlyos következményekkel jártak. A fokozódó fasiszta propaganda a nyilasok élénkülő szervezkedése idején megkönnyítették a behatolást általában a helyi munkásság és bányászság közé. Tért nyertek nemcsak a kevésbé iskolázott munkások, hanem a jobboldali vezetésből kiábrándult s erősen a radikalizmusra hajló munkások között is. A helyi nyilaspárt is a szociális elégedetlenséget és az SZDPnek a visszavonuló, a kiváró, s a tömegakarást tehetetlenségre kárhoztató politikájával szemben ért el sikereket. Az 1940 október—novemberében zajló általános bányász-sztrájk idején a vezetést is kezébe ragadta. A hatóságok általában határozottan léptek fel a sztrájk nyilas vezetői ellen, amelynek hatására azok megtagadták a közösséget a sztrájkolókkal. A pécsi párttitkárság az országos vezetőség álláspontjával azonos módon'elhatárolta magát a bányászok sztrájkjától. Annak megszűnése után sem fordítottak kellő gondot a felvilágosító munkára. így e sztrájkot követően jelentékeny bányamunkástömeg hátatfordított a szociáldemokrata pártnak is. A nyilaspárt a sztrájkot követően intenzív agitációval kísérletezett közel egy éven át, de minden jelentősebb eredmény nélkül. A sztrájkot követő lelepleződése megakadályozta behatolását a bányászok közé. 1941 első felében az országos vezetőség baloldali tagjai, Szakasits Árpád, Marosán György építettek ki rendszeres kapcsolatot Pécsre. A teljes visszavonulót fújt pécsi vezetőség munkáját ismét erőteljesebb szervezkedésre, a rendszeres pártmunka megindítására sarkallták. Ezzel egyidőben a bányamunkásság szervezésére Fehér András, az MBKOSZ központi vezetőségének tagja érkezett Pécsre. Több hónapon át személyesen vezette a Mecsek vidéki bányász helyi csoportok újjászervezését. A központ nyújtotta segítséggel egybeesett, valószínű, hogy az által inspirált a helyi baloldalnak a pártvezetőség ellen indított éles bírálata. A mozgalom pangásának okát helyesen abban jelölték meg, hogy „a pártvezetőség állandó hátrálásban van, a szervezeti élet rendszerességét nem szorgalmazza, lezülleszti a szakszervezeti helyi csoportokat". A központi pártvezetés segítsége és a helyi baloldal bírálatai a helyi párt és szakszervezet vezetőségét intenzívebb munkára ösztökélte. Ennek hatására A Népszava Gárdát újraszervezték. A baloldal követelésére a pártvezetőség határozatot hozott rendszeres pártnapok tartásáról. Az ifjúság „teljes beszervezését" határozták el. A Népszava Gárdába ismét az OIB pécsi helyi csoportjának volt tagjai kerültek. A pártvezetés belátta, hogy a baloldal nélkül a mozgalom fellendítése lehetetlen.