Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)

DOKUMENTUMOK - III. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom a II. világháború idején, 1939—1944.

lom szervezeteit kívánták jelszámolni. A Szovjetuniónak Lengyelország és a balti államok területén végrehajtott katonai védelmi akcióit, majd a szovjet—finn háborút a kormányzat, de az SZDP jobboldali vezetői is szovjetellenes propagandára használták fel. A munkástömegek között a pártvezetőségnek az ilyen fellépései visszautasításra találtak. Országosan általános elégedetlenség fogadta a Szaktanács 1940 januári nyilatkozatát, amelyben az egyetértését fejezte ki a kormány háborús politikájával. A vidéki titkárságok általában követték a központi vezetőségnek ezt a politikáját, amelynek következtében tömegkapcsolataik tovább gyengültek. A második „bécsi döntés" után Észak-Erdélynek Magyarországhoz történt visszakapcsolását mint a kormányzati politika győzelmét hangsúlyozta a pártvezetőség, erősítve ezzel az amúgyis erősödő nacionalista gondolkodást. Az SZDP legfelsőbb irányító testületeiben, a vidéki vezető apparátusokban főszerepet vivő párt- és szakszervezeti titkárok a legtöbb helyen a jobboldalt képviselték. A párt- és szakszervezetekben a politikai irányvonalat lényegében a reformista szárny szabta meg. A vidéki nagyvárosok, így Pécs szociáldemokrata vezetőségét is a reformizmus, a megalkuvás, a következetes osztály harcról való lemnodás, a kormányzati rendszert képviselő helyi államhatalmi szervek vezetőivel való kompromisszum jellemezte. Az SZDP vezetőségének a külpolitikai kérdésekben elfoglalt elvi álláspontja az angol orientációjú beállítottságából eredően alapvetően Hitler- és háborúellenes. Az angolszász hatalmak győzelmét várta. Szembenállása a fasizmussal, a németellenes tömegek szimpátiájával találkozott. A fasizmus elleni egységfront vezetésére reformista beállítottsága miatt nem volt alkalmas a szociáldemokrata párt. Az országos vezetőségben és a vidéki szervezetek pártválasztmányában is mind jobban látható az izmosodó baloldal tevékenysége. A baloldalnak nagy jelentősége volt ezekben az években. A vidék legális mozgalmát a baloldali munkások tevékenysége tartotta ébren. Széles bázisra támaszkodhattak. Kapcsolataik az SZDP központi vezetésében működő baloldallal gyorsan megerősödtek. A központi párt- és szakszervezeti vezetőségekben dolgozó baloldal inspirációira vetik fel a háború első éveiben vidéken is a szervezetek megerősítését, újra és újra tagtoborzást hirdetnek, agitációs gárdát szerveznek a párt-sajtó terjesztésére. Önállóságra, kezdeményezésre sarkallták a vidéki vezetőségeket. A baloldalnak önálló külpolitikai irányvonala nem alakult ki, de 1941 nyarára a németellenesség mellett mind határozottabban jelentkezett a Szovjetunió melletti tudatos felvilágosító munka. Határozott bírálatot fogalmaztak meg a kivárás politikájáról, a kormányzattal kapcsolatban keltett illúziókról. A baloldal a függetlenség védelmén túl fokozatosan a demokratikus Magyarország megvalósításának célkitűzését is magáévá tette. Felismerte a kommunistákkal való együttműködés fontosságát. Munkájuk, ha következetlenül is, de az egységfrontért folytatott harc vonalába illeszkedett. 1939—1941 között a KMP szervezeti ereje viszonylag gyenge volt. Széleskörű háborúellenes akciók szervezésére nem kerülhetett sor. A ki-