Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)

DOKUMENTUMOK - II. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom a II. világháborút megelőző években, 1934—1939

nak ne kelljen minden aprólékos ügyben Pécsre menni, mert azokat helyben intézi el. A vasasi szociáldemokrata párt női szervezkedés nagyon visszahanyatlott, a tagok nem jelennek meg az összejöveteleken, a tagsági díjat pedig nem fizetik. Múlt hóban csak körülbelül 25—30 tag fizette be a tagsági díjat. A Magyarországi Bánya és Kohómunkások Országos Szövetségének pécsbányatelepi helyi csoportja folyó hó 24-én 15 órától 17 óra 50 percig, Meszestelepen, a Thomasz-féle vendéglőben, a tisztújító közgyűlést megtartotta. A gyűlésen körülbelül 600 munkás vett részt. Ama hír, hogy a gyűlésen Esztergályos János országgyűlési képviselő is megjelenik, nem bizonyult valónak. A gyűlésen az előadók Bertrand Antal és Tolnai József párttitkárok voltak. A gyűlést Hegyi Lipót meszestelepi helyi csoport elnök nyitotta meg. Nevezett a gyűlés programját ismertette, majd Bertrand szólalt fel. Bertrand a munkások jelenlegi rossz anyagi helyzetéről beszélt. Rámutatott arra, hogy a munkásoknak mily kevés jut abból a rengeteg jövedelemből, amit tulajdonképpen a munkás termel. A hasznot a munkaadó teszi el. Elhatározták, hogy a közeljövőben egy memorandumot fognak a DGT. igazgatóságához az alapbérek 5 és 6 pengő közötti megállapítása ügyében benyújtani. Azt nem ígéri, hogy ezt ma vagy holnap már meg is fogják tenni, mert ezt nem lehet csak máról holnapra elintézni. Erre oly közbekiáltások hangzottak el, hogy ha ma volna beadva, akkor is késő volna. Kérte a tagokat, hogy legyenek nyugodtak, a vezetőség minden tőle telhetőt elkövet, hogy a munkásnak jobb megélhetést teremtsen. Majd rátért arra, hogy minden magyarországi bányavállalatnál több a munkás bére, mint a Pécs vidéki bányánál. De ennek kizárólag a Pécs vidéki munkások az okai, mert nem egységesek, illetve mindenféle ígérettel tévútra engedik magukat vezetni, nem maradnak meg szilárdan amellett a párt mellett, amelyik kizárólag és egyedül a munkások érdekeiért küzd, hanem hűtlenül elhagyják. Felkérte a tagokat, hogy ne hagyják magukat saját pártjuktól eltántoríttatni, hanem tartsanak ki saját pártjuk mellett, mert csak akkor lesz képes a párt a munkások érdekeit kivívni, ha erős és összetartó lesz. Bertrand beszédét azzal fejezte be, hogy ő hiszi azt, hogy ezentúl minden egyes tag kitart a párt mellett. Bertrand után Tolnai szólalt fel. Beszéde a világháború következményeit, valamint az általános gazdasági válságra mutatott rá. Méltatta a technika nagy fejlődését és azt fejtegette, hogy a sok modern gép az előidézője a munkanélküliségnek és annak, hogy a munkáskéznek a mai időkben semmi értéke nincs. Majd arra tért át, hogy a rossz gazdasági helyzet a kapitalista rendszernek tudható be, mert a kapitalisták a háború alatt megszokták azt, hogy csak százszázalékos haszonra dolgozzanak, és erről most sem akarnak leszokni. Ha másként nem tudják keresztül vinni, akkor a munkáson hajtják be, de az ő hasznuknak meg kell lenni. Kifejtette azt, hogy Magyarországon, ahol minden megterem, mindenkinek meg lehetne a rendes megélhetése, ha a tőkések kevesebb haszonnal megelé-