Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)

DOKUMENTUMOK - II. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom a II. világháborút megelőző években, 1934—1939

vezetek újjáépítésében a kommunisták nagy szerepet vállaltak. A komlói helyi csoport a kommunista bányászok tevékenységének volt egyben a területe. A kerületi bányásztitkárság megszervezése ugyancsak jelentős szervezeti eredménynek számított. Lehetőség nyílott az egész szénmedence szervezeit bányászságának egységes irányítására. A szervezeti lehetőség azonban nem járt együtt bátor kezdeményezéssel. A vezetőségbe a baloldali munkások közül nagyon kevesen kerültek be. A bányavidéken 1934—1937 között megszakítás nélkül bérmozgalom folyt földalatti sztrájkokba torkolló kirobbanásokkal. A sztrájkok mögött az anyagi mozgatóerő, a válság előtti bérek visszaúllítása volt. A leghevesebb és legtragikusabb sztrájk 1937 februárjában zajlott le. 265 Vasas bányatelepi munkás lépett föld alatti éhségsztrájkba. Február 24-én többszáz főnyi munkás, a bányákban sztrájkolok hozzátartozói, tüntetve Pécsre indultak. A tüntetőket a csendőrök tartóztatták fel és tüzet nyitottak rájuk. Három bányászt megöltek, többet súlyosan megsebesítettek. Az erőszakkal letiport mozgalmat márciusban újabb általános bányászsztrájk követte, amely részleges eredményeket ért el. A sztrájkban kommunisták, baloldali szocialisták vállvetve küzdöttek. Az SZDP párttitkárság meghátrált. Megrettenve a mozgalom erejétől, minden eszközzel a sztrájk leszerelésén fáradozott. Ez a munkásság széles rétegeiben ellenszenvet váltott ki. A következő években a párttól történt elfordulás egyik fontos oka volt a pártvezetőség leszerelő magatartása. 1937-ben újabb nagyjelentőségű szervezeti lépés maradt kihasználatlanul. Baranya—Tolna—Somogy—Zala megyei kerületi párttitkárság létesült. Mögötte azonban komoly anyagi bázis nem volt, a szervezeti tevékenység továbbra is a közigazgatási határokon belül maradt. Főleg azonban nem volt olyan harcos felfogású vezetés, amely kezdeményezni és összehangolni tudta volna a déldunántúli szoicalista mozgalmat. Ennek ellenére nagyarányú agitáció indult meg a szervezetekben. A pártvezetőség soha nem hallott radikális hangot ütött meg. Az ifjúsági csoport munkájában nagy élénkség volt tapasztalható. Valamennyi szociáldemokrata szervezetben a kommunisták aktivizálódása is megfigyelhető. A Kommunisták Magyarországi Pártja Baranya megyei és pécsi tevékenysége 1934—1938 közötti időszakban, az 1933. évi lebukás után nem tudott olyan szervezeti és agitációs eredményeket felmutatni, mint a válság éveiben. A KMP-nek azonban sikerült több sejt épségét s a köztük lévő kapcsolatot megőrizni. A kommunista perekben elítéltek közül 1934— 1935-ben szabadulók bekapcsolódtak a szakszervezetek munkájába. Komlón már 1934-ben látjuk ennek nyomait. Mecsekszabolcson 1934 szeptemberében sejt működésére következtethetünk. Szeptemberben a Mecseken a KMP röpcédulái jelezték, hogy újra akcióba lépett a párt. A kommunisták agitáció ja 1934 őszén a szénmedence munkásai között jelentős mozgalomba torkollott. Az elkeseredett bányászság 111 órás föld alatti éhségsztrájkban a KMP tagjai jelentős szerepet vállaltak. Az éhségsztrájkot a KMP KB támogatásával Pécs vidékén működő sejtek szer-