Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)

DOKUMENTUMOK - II. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom a II. világháborút megelőző években, 1934—1939

zetett földalatti sztrájktól. Erélyes fellépést hirdetett: „...minden olyan agitáció ellen, amely nincs hasznára a pártnak és a bolsevizmus vádját jelenti arra nézve ...". A bányászsztrájk cserbenhagyása, azzal történő szembefordulás a szociáldemokrata párt részéről abban az időszakban következett be, amikor a bányatelepeken fokozott intenzitással a legkülönbözőbb jobboldali szervezetek kezdték meg agitációjukat. A bányászsztrájkot követően a helyi csoportokban a választások a peyerista Bertrandt embereinek előtérbe jutását jelentette. Az új vezetőség gyengébb ellenállást tanúsított a jobboldali agitációval szemben, s így azok átmenetileg némi sikert is elkönyvelhettek. Az építőmunkásság helyi csoportja a kommunista Szegedi József vezetésével rendezte újjá sorait és kísérletet tett más szakszervezeti helyi csoport fellendítésére is. A még Dick vezette szakszervezeti bizottságon kívül a MEMOSZ vezetősége szállt szembe nyíltan a Gömbös-féle korporációs tervvel és tiltakozott ellene. 1935 nyarán tovább gyengültek a bányamunkás szervezetek, amelyek pedig ekkor is a mozgalom erejét jelentették. A pécsi szociáldemokrata párttitkárság a keresztényszocialista vezetőkkel keresett megegyezést. A bányászok elfordulását siettette, hogy a Gömböshöz vezetett bányászküldöttség élén az a Brogli képviselő állt, akit a választási agitáció idején a legélesebben bírált a pártvezetőség. A helyi baloldal helyesen mutatott rá, hogy a harcos, egységes fellépés messzebbre vezetne, mint a kormányhoz menesztett kétes értékű küldöttségjárás. A rendőrség egy összefoglaló jelentése a mozgalom hanyatlásának okait a helyi vezetőség meghátrálásában jelölte meg. A szervezkedés élénkülése, a mozgalom erősödése 1936 tavaszán újra megfigyelhető. A pécsi építőipari munkások szervezkedése, tüntető sztrájkja, a vas- és fémmunkások, a famunkások, cipészek bérmozgalmai a legjelentősebbek. A párttitkárság azonban tehetetlen. Naponta meghátráló munkáját már az országos vezetőség is megelégelte, s Tolnai elmozdítására tett lépéseket. Csak a helyi szakszervezeti bizottság és választmány — amelyet a titkár idejekorán meggyőzött álláspontjáról, és munkastílusában, meggyőződésében sem különbözött Tolnaiétól —, tiltakozására állt el az áthelyezés végleges tervétől. A mozgalom élénkülése külpolitikai eseményekkel, a nemzetközi munkásmozgalom eseményeivel volt kapcsolatos. A spanyol polgárháború sikerei, a francia népfront győzelme nagy érdeklődést és együttérzést váltott ki. Gyűlésekről fennmaradt dokumentumok azt bizonyítják, hogy a munkásság tömegei megértették, magukévá tették, a megoldás helyes útjának látták a népfrontban megtestesülő politikát. Megvolt a készség egy ilyen politika harcos támogatására. A helyi párttitkárság helyesen használta ki a munkásság hangulatát és a mozgalom iránti érdeklődését az átmenetileg lehanyatlott szociáldemokrata szervezetek újjászervezésére, megerősítésére. 1936 nyarának végén a legjelentékenyebb helyi eredmény a komlói bányászok párt- és szakszervezeti csoportjának megszervezése volt. E szer-