Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)

DOKUMENTUMOK - II. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom a II. világháborút megelőző években, 1934—1939

telnek védelméért folytak. A totális fasiszta diktatúrára való törekvések ugyanis ismételt támadást intéztek a legális munkásszervezetek ellen. E mellett az ország egész politikai életének jobbratolódása a korábbinál tágabb teret adott a jobboldali, mindenekelőtt a nyilaskeresztesek szervezkedésének. A jobboldal térhódítása a munkásmozgalmon belül is megfigyelhetők. Lemérhető ez a választások eredményeinek összehasonlítása alapján. Míg az 1935-ös választásokon a szociáldemokrata párt — amelynek választási küzdelmét a KMP is támogatta — megőrizte döntő pozícióit, a harmincas évek végére, az 1939-es választásokon a szociáldemokrata párt súlyos választási vereséget szenvedett. A jobboldal behatolása a munkásság soraiba, valamint a szociáldemokrata mozgalom visszaszorulása nem egyenes ívű folyamat volt. A népfrontpolitika nemzetközi sikereinek hatása lemérhető a magyarországi munkásmozgalomban is. Elsősorban a szociáldemokrata párt vezetőségének politikájában. A KMP és az MSZDP egymáshoz való viszonyában fokozatos pozitív változás figyelhető meg. A munkásság gazdasági követeléseiért, de mindenekelőtt a legális munkásszervezetek védelmében közös harcot vívtak. Ennek szervezője a harmincas évek közepén a kommunisták részéről az ESZE. A KMP politikai irányvonalában a szektás nézetek fokozatosan háttérbe szorultak, de a párt politikájának gyökeres változásához a magyar kommunisták csak a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusának a hatására jutottak el. A KMP, szakítva korábbi politikájával, kidolgozta a fasizmus elleni népfrontpolitika magyarországi megvalósításának politikai vonalát. E politika elméleti kérdéseit a legálisan megjelent Gondolat című folyóiratban és a KMP külföldön szerkesztett és Magyarországon illegálisan terjesztett újságjában, a Dolgozók Lapjában fejtett ki. Ebben a történelmi szakaszban a szociáldemokrata párt vezetősége továbbra is kitartott a reformista politikája mellett. Több esetben azonban a munkásságot ért támadások alkalmával, a népfront-politika nemzetközi sikerei láttán erőteljesen lépett fel a népfront-politika védelmében. Nem vált azonban a népfront-politika magyarországi alkalmazásának képviselőjévé. A szociáldemokrata párt egész politikáját a harmincas évek második felében a jobboldali támadásokkal szembeni meghátrálás jellemezte. Természetesen nem a párttagság körében, hanem a párt felső vezetésében. Ez a meghátrálás növelte a szociáldemokrata pártból való kiábrándulást, és elősegítette a jobboldal befolyásának további növekedését a munkásság körében is. Területünkön feltárt dokumentumok is az országos fejlődés menetét mutatják, attól lényegében nem térnek el. Plasztikusan tükröződik mindaz, ami a legális és illegális mozgalmat 1934—1939-ben jellemezte. A baranyai-pécsi munkásság helyzetét a válságot követően nagyon lassú javulás határozta meg. Az 1930—1933 között leszállított bérek felemeléséért nagy erejű, az országos mozgalomban is kiemelkedő bányamunkássztrájkok zajlottak le 1934-, 1935-, 1936-, 1937-ben. Az építkezések el-