A népi demokrácia kezdeti időszakának dokumentumai Baranyában - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1971)

BEVEZETÉS

kori határok között a német : nemzetiségi férfiak és nők közmunkát kötelesek vé­gezni. Mohácson a Nemzeti Bizottság egy internáló tábor felállítását kezdeményez­te, ide szándékozott összegyűjteni a környező falvakból is a volksbundista ele­meket. A főispán a tábor felállítását engedélyezte azzal, hogy mind az egészségügyi, mind az emberiességi szempontokat szem előtt kell tartani. A népellenes, hazafiatlan magatartású egyénekkel kapcsolatos eljárás azon­ban már rendészeti jellegű feladat volt. Ez a kérdés átvezet bennünket a vármegyei rendészet kérdéséhez. A felsza­badító hadműveletek következtében nemcsak a fasiszta irányítás alatt álló ma­gyar hadsereg semmisült meg, hanem dezorganizálódott és irányítás nélkül ma­radt a magyar csendőrségi és rendőrségi szervezet is. A háborús események azonban a polgári lakosságot is kizökkentették meg­szokott életmódjából. A front közelsége, a falvakban megjelenő idegenek, a hír­közlés és közlekedés nehézségei megannyi alkalmat teremtettek bűncselekmé­nyek elkövetésére. Az elszaporodó lopások, fosztogatások és nem egyszer ember­életbe kerülő egyéb bűncselekmények nemcsak a békés lakosság élet- és vagyon­biztonságát fenyegették, hanem akadályozták a konszolidációt, a gazdasági élet megindulását. Szükség volt arra, hogy a felszabadult községekben, (és városok­ban) valamiféle biztonsági szervezet jöjjön létre. A helyi karhatalom megalaku­lását az orosz katonai parancsnokságok is szorgalmazták. Ezért a hegyháti járás­ban a főszolgabíró mindjárt a front átvonulása után elrendelte a polgári lakos­ságból szervezett népőrségek felállítását. (2. sz. dok.) Az erélyes utasításra a köz­ségek egymás után jelentették, hogy megszervezték a polgári karhatalmat. De­cember 17-én már teljes lista készült a hegyháti járásban működő népőrségek­ről. A rendfenntartó szervezet szükségességét mutatja az a körülmény, hogy — bár csak a 300-nál több lakossal bíró községekre vonatkozóan volt kötelező a karhatalom felállítása — ezt a járás mind a 61 helységében létrehozták. Pár hét­tel később a siklósi járás főszolgabírája is arról tett jelentést az alispánnak, hogy „a hiányzó csendőrség pótlására községenként a szükséges számban" polgárőr­séget szervezett. A Vörös Hadsereg bevonulása után a mohácsi járásban is meg­szervezték a polgári karhatalmat. 28 Ezeknek a külön-külön tett intézkedéseknek volt a következménye, hogy ezt a civilekből álló helyi közbiztonsági szervezetet a legkülönbözőbb elnevezések­kel illették: népőrség, nemzetőrség, polgárőrség. December 25-én az alispán ál­talános rendelkezést adott ki a polgári karhatalom megszervezéséről, amelyet a „szükséghez képest" kellett létrehozni és segédrendőrség elnevezéssel illetni. Bár a segédrendőrség (népőrség, nemzetőrség) megszervezésére a megyei ható­ságok, mint láttuk, már az első hetekben gondot fordítottak, voltak olyan részei a megyének, ahol még januárban is csak vontatottan indult meg a polgári rend­fenntartó alakulat létrehozása. Pl. Szebényben olyan közállapotok uralkodtak, hogy a község lakosai a Pécsi Kommunista Párthoz fordultak és kérték, járjon közben az alispánnál, hogy valami rendfenntartó alakulat szerveztessék meg köz­ségükben is. 29 Az elfajult közbiztonsági helyzet miatt az alispán szükségesnek látta, a hi­vatásos közbiztonsági testület (volt csendőrség) bevonását is a rendfenntartás munkájába. Január 2-án utasította a főszolgabírókat, hogy írják össze a járásuk­ban tartózkodó, tényleges állományú csendőröket, és beszéljék meg a járásuk­28 B. m. alisp. 1949—7371. 23 B. m. alisp. 1945—95.

Next

/
Thumbnails
Contents