A népi demokrácia kezdeti időszakának dokumentumai Baranyában - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1971)

DOKUMENTUMOK (1—270.)

Éljen dr. Boros István, Pécs szab. kir. város főispánja ! Dr. Boros István főispán, elnök: Szólni kíván Perr Viktor, törvényhatósági bizottsági tag úr. A szót megadom. Igen tisztelt főispán Űr ! Tisztelt törvényhatósági Bizottság! A főispán urat annak a pártnak a nevében üdvözlöm, amely pártnak a nevében ugyancsak két pontban óhajtok bekapcsolódni Főispán úr megnyitójához. Főispán úr utalt erre a szerencsétlen háborúra. Pártunk nyugodtan elmondhatja, hogy nem a föld alatt, hanem törvényes következmények vállalásával, törvényes formák között is meg óhajtotta akadályozni ezt a háborút akkor, amikor megindult ez a háború, amelynek olyan sok pártemberünk lett szomorú áldozata. Mi ennek a háborúnak és ezeknek a céloknak kezdettől fogva ellenfelei voltunk. A második pont, amelyre fel óhajtom hívni főispán úr figyelmét, hogy teljes lélekkel csatlakozom Főispán úrnak ama kijelentéséhez, hogy semmiképpen nem kívánjuk vissza a régi világot, azt a világot, amely ide juttatta szerencsétlen hazánkat. Már most ezen ünnepélyes alkalommal a Független Kisgazda és Polgári Párt nevében programmszerű megnyilatkozását pártomnak egyetlen mondatban óhajtom összefoglalni: célunk a „suum cuique — mindenkinek a magáét"' klasszikus elvek megvalósítása, a természetjog alapján, a társadalmi élet egész vonalán, tehát a törvényhatósági, községi életben is. A programmrészletezés helyett valami mást szeretnék adni ezen ünnepélyes alkalommal. Főispán úrnak a ma hivatalosan kezdődő nehéz útjára egy történeti értékű kis miniatűrt szeretnék egyes részleteiben elmondani, amely lehet egy szimbolikus amulett, vagy mondjuk talizmán, amelyet talán nem fog ártani időnként emlékezetünkbe idézni, hogy elődeink hasonló helyzetben mikép oldották meg feladataikat. Mindannyian álltunk már problémák előtt úgy, hogy jól esett volna tudnunk magunkról, hogy hasonló helyzetben más hogyan érte el sikereit. A történelem sodrába került közéleti, főképp vezető ember, ily kérdésben a történelemhez fordulhat. Igaz, a történelem manapság, mintha elveszítette volna régi megbecsülését. Divatossá vált a mai időkben a történelemről lekicsinylően beszélni, igaz azonban, hogy sokszor vissza is éltek vele. Ez azonban nem von le semmit az igazságból, hogy helyesen értve a történelmet, az mindig az élet mestere. Különben is társadalmi élet, a társadalmi alakulás, amelyről mostanában joggal annyi szó esik, része a történelemnek, a mai újnak látszó problémák már ismételten előfordultak a történelemben és mi, akik itt vagyunk és a mi korunk ismét egy részlet-epizódja lesz a történelemnek. Főispán úrnak volt egy elődje, aki pontosan 250 évvel ezelőtt hasonló körülmények, de még súlyosabb viszonyok között viselte ezt a tisztséget. Főispán úr tehát bizalommal fordulhat a történelmen át hozzá tanácsért, erőért. Az is felszabadulási alispán volt. A török alóli felszabadulásnak a főispánja. Súlyosbítva azonban azzal, hogy neki a német felszabadítók mellett sőt ellenére kellett itt a magyar közérdeket védelmezni. Erről a helyről főispán úrnak erről az elődjéről és koráról óhajtanék egy kis történelmi miniatűrt adni. Igen tisztelt törvényhatósági közgyűlés a török imperializmus alóli felszabadítás végett a pápai diplomácia által összehozott, kifejezetten keresztény, nemzetközi felszabadító szövetségben a német császárnak csak helyzetadta tiszteleti elsősége volt; de ezt hamarosan a németek (később, a közelmúltban is a német-