Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - KOMANOVICS JÓZSEF: Telepítések Baranyában az 1930-as és az 1940-es években

A kérdés kutatói mindenekelőtt az okok feltárására törekedtek.

8 Buday Dezső

9 a népesedés kedvezőtlen alakulásának fő okát abban jelölte meg, hogy a nagybirtokok — főleg a kötött nagybirtokok - fojtogató öleléssel vették körül a településeket, a lakosság nem tudott földet vásárolni, ezért egykével akadályozta meg birtoka elaprózódását és az utódok elszegényedését.

10 Dénes István, akinek összpolitikai tevékenységét megfelelő kritikával illetjük, ebben a kérdésben a lényegre tapintott: „Az egyke főoka, miként ezt ma már csaknem minden kutató, szociológus, nemzetgazdász, orvos és politikus megállapítja, az, hogy a Dunántúlon a kötött egyházi és világi nagybirtok miatt reménytelen volt és reménytelen ma is a magyar parasztok földbirtokszerzési lehetősége. Ez a reménytelenség kényszerítette arra, hogyha nem akarta gyermekeit föld hiányában, mezítlábas szegénylegényeknek, vagy csavargóknak felnevelni, inkább lemondott a gyermekáldásról. Lemond, hogy birtokát ne ossza szét, megélhetést nem nyújtó pántlika darabokra, a sok gyermek között, hanem egy örökölje. Egy gyermek, aki abból meg tud élni... Az egyke megadja megszüntetésének az orvosszerét is, és ez a földbirtok szabadabbá tétele... Minden egyéb erkölcsvédelmi, propagandisztikus stb. intézkedés jó, de nem segít."

11 A Horthy-rendszer telepítéspolitikáját kiváltó másik tényező — főként a Dunántúlon és ezen belül is különösen Baranyában — a hazai német lakosság folyamatos gazdasági és területi térfoglalása volt, amire az illetékes szervek már ugyancsak a század elejétől felfigyeltek, de amire igazán csak a 30-as években bekövetkezett hidasi eset döbbentette rá őket. Ekkor fejeződött be a község teljes elnémetesedése, és hagyta el az utolsó magyar család is Hidas községet. (A szerbek már korábban kiszorultak.) A német lakosság fokozatos térhódításának kezdete mélyen visszanyúlik a múlt századba. Dr. Szabó Pál Zoltán Dél-Dunántúl nemzetiségi viszonyait vizsgálva, 1830-1920 között, arra a megállapításra jutott, hogy a németség Solt és Észak-Tolna kivételével, mindenütt erőteljesen terjeszkedett, kitöltötte részben a magyarság helyét - növekedésének középpontja egybeesett a magyarság fogyásának centrumával -, másfelől a szlávok csökkenési területeit is. E folyamat fokozottabb mérvű érvényesülését mutatja Baranya megyére vonatkozó részletes statisztikai összeállítása.

12 8 A valódi okok feltárása azonban sok akadályba ütközött. Részben az akkori közállapotok az ilyen irányú kutatásoknak szűk lehetőséget biztosítottak, másrészt, ha a vizsgálatok eredménye az uralkodó osztályok érdekeibe ütközött, a valódi okokat nagyon gyakran mondvacsináltakkal elkendőzték. 9 Buday Dezső: Az egyke Baranya-vármegyében. Bp. 1909. A Draskovich, Benyovszky, Biedermann uradalmak, a pécsi Káptalan és Vallásalapítvány birtokai valóban hosszú évtizedeken át kilátástalanul eltorlaszolták az itteni parasztok földszerzésének útját. 10 Gyökeres változást e tekintetben csak a felszabadulás hozott. A forradalmi agrárátalakulás következtében elhárultak a fenti akadályok. „Már 1947-ben láthatóvá és érezhetővé vált a javulás, 1948-ban pedig bekövetkezett a fordulat. A felszabadulást megelőző 45 év alatt 1900—1945-ig az Ormánságban 872 fővel volt több a halálesetek száma a születéseknél, az 1946-1956 között eltelt 11 évben a születések száma haladta meg 1285 fővel a halálesetek számát, amivel az 1900-1945. évi -3,7%-os népesedési arány 11 év alatt +5,6%-ra változott." (Kolta János: Az Ormánság népesedése 1900-1945 és 1946-1956. Különlenyomat a Baranyai Művelődés 1958. decemberi számából.) 11 Dénes István: Mentsük meg a Dunántúlt! Bp. 1936. 40. old. 12 Szabó Pál Zoltán: Dél-Dunántúl népe 1830-1920. (A Jancsó Benedek Társaság kiadványai, - 5 - Budapest, 1931. 11. oldal.)