Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - KISS Z. GÉZA: Úriszéki adalékok a vajszlói uradalom jobbágyainak mindennapjaihoz

A következő, 1814-ből származó kérvény alatt Takács Sándor „vaiszlói lakos és kanász" nevét látom, aki a katolikus esperes, meg két urasági hajdú sertéseit őrizte. Takács Sándor a szokás szerint estefelé a sertések közül a szopós göbéket kiválogatta és hazafelé elindította, míg maga kint maradt a többi sertéssel. A kocák rendszerint igyekeztek haza, hogy a tőgyüket feszítő tehertől mielőbb szabaduljanak, de Tavati Sándor hajdú göbéje rossz helyre menvén a jégen, bele szakadt és a vízbe veszett". A bíró a 11 forintra becsült koca fele kárának megfizetésére kötelezte a kanászt, de a hajdú az egész kárt vele akarta megtéríttetni és ezért visszatartotta teljes fizetését, amely „szegődség szerint" 4 forint készpénzből, kettő nyolczada gabonából, és egy ümög, vagy gatyából áll". A másik hajdú sertéseivel meg az volt a baja, hogy egyik este hazahajtáskor ,,fére tekeredvén visszamaradtak", s a kanász csak otthon tudta meg, hogy nem érkeztek haza. Azonnal utánuk indult az esteli erdőn, de mire odaért ,,... a farkas két malatzot elragadt és el is vitte örökössen". Alaposan megnövelte a kanász kárát, hogy nem a balesetkor, hanem jóval később akarta a hajdú rábecsültetni a veszteséget, amikor a megmaradt malacok már „tartás után nagyra nevekedtek".

79 A következő kanászhistóriát vajszlói K. Simon Pál „Tekintetes Nemes Vármegye pandúrja" írta le 1817-ben, aki egy évvel korábban még, három kila

80 búza, egy hosszú szűr, egy kalap és három pár fehér ruha ellenében Kratki Antal erdész kanásza volt. A veszedelem itt „felülről" jött a kanászra, mert július elején olyan kegyetlen záporeső támadt, hogy agyonverte az erdész öt malacát, de megölt ugyanakkor „több százakat" is a vajszlói határon. Az amúgyis komiszságáról ismert erdész az öt malac ellenében visszatartotta két kila búzáját és három pár ruháját, pedig Simon Pál nemcsak kanász volt, hanem „kotsissa, inassá nem lévén, lovait, marháit is tisztogatta és mindennel ellátta." Minthogy „Isten akarattya ellen" nem tehetett semmit, az úriszéktől kérte teljes bérének kiadatását.

81 A múlt század első felében csőszök, pásztorok és más határtjárók keveredtek bajba a farkasok miatt is. Egy 1818-ban kelt kérvényből tudjuk, hogy hidvégi Púnak István gazda, Dani nevű testvéröccse őrizte a szokott bérért Szőke János gazda sertéseit. A baj 1817. július 8. táján történt, amikor a kanász valami okból otthagyta az erdőn a delelő jószágot, és hazajőve, a hidvégi gyümölcsösben hosszan elidőzött, a disznai pedig a várt pihenés helyett „másfelé tébologtak az erdőben" és mikor utánuk kiment, már sehol sem találta őket. Később a fiával együtt jártak Hiricsen, Kisszentmártonban, sőt Vajszlón is, hogy talán tilosba tévedve befogták őket, de nem voltak sehol. Kiderült azután, hogy mikor beállt az éjszaka, az Ablacza nevű határrészen egy mélyedésbe lepihentek, „de a farkasok reájuk jővén megöldözték" mind a tizet, s páronként 32 forint kárt okoztak a gazdának. Megtudjuk azt is, hogy a különböző módon sérült malacok közül négyet a kanászának adott a gazda, négyet az oláhcigányoknak, „kik egy teknyőt ígértek érte, de mái napig sem adták meg". Egyet a pásztorok találtak meg, egyet a farkas evett meg egészen . .. Eddig tart az úriszék számára leírt baleset története, amelyért ezúttal a gyümölcskedvelő pásztort terheli a felelősség.

82 79 BML PAK VU. Űriszéki ir. 20/1814. 80 Kila = 2 mérő = 96 kilogramm. Ormánsági szótár. Kiss Géza hagyatékából szerk. Keresztes Kálmán. 1952. 303. Kila. 81 BML PAK VU. Úriszéki ir. 10/1817. 82 BML PAK VU. Úriszéki ir. 16/1818.