Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)
Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - KISS Z. GÉZA: Úriszéki adalékok a vajszlói uradalom jobbágyainak mindennapjaihoz
Az oldalakat megtöltő számok jelzik ugyan az úrbéres rétegek vagyoni különbségeit, de a halál előtt, amely miatt az idézett források készültek, mindenki egyenlő. Erre emlékeztet gyűjteményemben „A kolerába esett vajszlói Szilágyi Samu végrendelete" 1836-ból, amikor Vajszlón is gazdag volt a ,,dögmirigyes nyavala" aratása. Olvassuk kellő áhítattal a haldokló jobbágy végakaratát: „Én alább írt az epemirigy nyavalyába éppen halandó állapotba lévén, a világi minden javatskáimról, mellyek 17 esztendei itt lételem után maradtak, minek utánna ipámat, napámat a halálok órájáig eltartottam, tisztességessen eltakarítottam, mostan feleségem is megholt és semmi magzatunk nintsen, azt a rendelést teszem, hogy mindenek, amik nékem vágynak, egyedül édesatyám és édesanyámé legyenek és ezekbül semmit tőlük el ne vegyenek, az épületekből pedig 20 forint a városé legyen. Ennek bizonyságára adom ezen levelemet, kezem kereszt vonyásával, a jelen lévő bizonyságaim előtt. Vajszló 23. Augusti 1836. Szilágyi Samu" 5 ® Búcsúzva a holtak birodalmától, amelynek írott emlékei az úrbéres rétegek differenciáltságának racionális bizonyítékait szolgáltatták számunkra, az egykori ormánsági élet valóságának mélyebb ismerete alapján jegyezzük még meg, hogy bármennyire a folyó áraknak megfelelően diktálták is be a leitárt készítő nótáriusnak, vagy uradalmi embernek az egyes vagyontárgyak értékét az esküdtek, s bármennyire a valós különbségek jelzőinek tűnik is e leltárak végösszege, az azonos réteghez tartozó családok vagyoni helyzete között is jelentős különbségeket tehetett egy forgalmas mezővárosban a három jellegzetes jövedelemnövelő lehetőség: a jószágtartás, a kertművelés és a rostos növények szöszének, fonalának értékesítése. Ezekről a jövedelemforrásokról pedig ma még nincsenek írott adataink. Tudom én, hogy a modern társadalomtudományt mindennél jobban érdeklik a strukturális problémák, de a közösségi vagy egyéni sorsokat hordozó forrásaim szüntelenül visszahúznak az anyagi érdekek, a megélhetési gondok valós világába. A mezőváros polgárai a késői feudalizmus világában részint a rendelkezésre álló föld szűkös voltával, részint az ősi birtoknak tartott, meglévő telken kialakult zsúfoltsággal küszködtek. Leírtuk már több ízben 51 , hogy a telekrendszert 1767 előtt nem ismerő és árugabonatermelést sohasem folytató „adóztató" uradalom jobbágyai nem értékelték helyesen az úrbérrendezés lehetőségeit, illetve továbbra is rendelkezésre állónak vélték a szabad határhasználat előnyeit, s ezért nem vállalták a korábban kezükön lévő paraszti föld teljességét. Azt is csak később vették tudomásul, hogy milyen kevéssé biztosítja egy-egy család megélhetését az egykor vállalt, vagy a természetes osztozkodás során kialakult 6-8 holdas földdarab. Boros Samu az első földrendezések után írja, hogy „.. .mindenestül hatod magammal vagyok, és a bizonyos, hogy egy fertály kimért sessiobul ennyi cseléd élelmét bé nem szerezhetem, annyival kevésbé, majd ha gyermekeim hova tovább nevekednek ..." ö meghalt szomszédja, a féltelkes Kapinya íános egyik fertályát kívánja magának. 52 A fertályos jobbágyok egy népes csoportja, (több szűkölködő jobbágy nevében írt kérvény alatt 12 aláírás) úgy szeretné növelni termőterületét, hogy ősi módon, azaz hold számra meghatározott taxa, illetve dézsma ellenében kaphatnának az 50 BML PAK VU. Fisk. ir. 49/1836. 51 Kiss Z. Géza: Ormánsági változások... 1985. 117, 118 és 183. 52 BML PAK VU. Úriszéki ir. 1805. szept. 4. szn.
