Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - KISS Z. GÉZA: Úriszéki adalékok a vajszlói uradalom jobbágyainak mindennapjaihoz

allodia I is földekből, de az uradalom által (újabban) bevezetett árverésen mindig alulmaradnak a „kenyérrel és pénzzel bővelkedő" módosabb társaikkal szemben.

53 Másik 13 jobbágy, robot és dézsma ellenében, egy olyan elhagyott irtásból szeretné kiegészíteni birtokát, ahonnan már „... minden haszonra való fa levágatott, Erdőnek már nem mondathatik, egészen pedig kiirtva nintsen".

54 Csipán János nevű társuk meg arra gondol, hogy „kár torkában" kapott földjét, amely erdő által is nyomattatván, igen sovány és terméketlen", meg a határ mentén, a nagycsányi marháknak is lába alatt van, bizonyos maradvány földekkel egészítené ki.

55 Tovább árnyalván a képet, mondjuk még el azt is, hogy nemcsak olyan telkesek vannak, akik haláleset, munkaerőhiány vagy más okok miatt elhanyagolják földjeiket, hanem olyan zselléri állapotban lévők is, akiknek csak munkaereje van, de földje nincs. Emeljük ki ezek sorából Kis Simon Samut, aki „Vaiszló Mező Városában született, örökös lakos ugyan, de csak kisházas zsellér", földje, rétje, tanult mestersége nincsen, csak három fiú-, meg egy leánygyermeke és 2-3 jó lova. Ha úrbariális fertályt, vagy maradvány földet kaphatna, elmenne más község határába is, csakhogy magát és gyermekeit táplálhassa.

56 Akad olyan jobbágy is (Kis Simon Pál), akinek az atyja még három fertállyal bírt, s azon kívül „Tős Gyökeres és Nevezetes ember is volt ezen Vaiszló Helységben", de neki már csak egy fertály jutott és azt is el akarja venni az uradalom, mert jószág hiányában csak kézi robotot tud teljesíteni. Annak pontos teljesítéséről ugyan biztosítja az uradalmat, s fertály földjének meghagyását kérve, azon reményének ad kifejezést, hogy „... még talán valamikor az Úr Isten vonyós marhára is segítheti".

57 A földhiányt illusztráló példák között szabályt erősítő esetnek számít a 70 esztendőn felüli öreg Kovács Péter gondja, aki maga egyetlen lányt nevelt és annak ugyancsak egyetlen gyermeke nem képes már a 3/4 telek megművelésére, meg az uraság és a „Publicum" számára végzendő szolgálatok „... annak idejében véghez vitelére, ezért önként le kívánnyák tenni".

58 Ez a kérvény 1832-ben íródott, de egy évtized múlva már sorozatot is válogathatnánk össze az egykésedő társadalom hasonló gondjait hordozó iratokból. A telkes világ másik kemény problémája a telkiállomány megosztása, a gyakran szükségessé váló elváltakozás. Itt nincsenek ugyan igazi egzisztenciális problémák, de a váltakozást megelőző állapotoknak szem- és fültanúja volt az egész szomszédság, s az egymástól elszakadt atyafiakat pedig gyakran ellenségként ismerték a városban, több szó esett ezekről, mint a fertályosok nem egyszer ad akta került kérelmeiről. Az adott telek túlnépesedésének valóságát rögzíti egy 13 aláírást tartalmazó, 1799-ben keletkezett irat. A kérvényező jobbágyok „... egy atyátul ketten, hárman, négyen szaporodtak, s külön-külön megtselédesedtek és vagy egy házban, vagy legalább egy udvarba hárman, négyen szorultak s igen nagy bajjal laknak és nyomorognak ..." A kérvényezők házaspáronként válni akarnak, „különös ház helyeket" kérnek, de van közöttük kettő is (Simon Istók és Kis Simon Samu), akik „különössen instálnak azért, hogy a rekesztben lévő káposztás kertyek, a melyben szép gyümölcs fáik is vannak, nékiek magoknak adattassék".

59 53 BML PAK VU. 87/1811. 54 BML PAK. Praef. ir. 1295/1814. 55 BML PAK. Praef. ir. 442/1814. 56 BML PAK VU. Úriszék ir. 1891/1817. 57 BML. PAK Praef. ir. 1279/1805. 58 BML PAK VU. 97/1832. 59 BML PAK Praef. ir. 1421/1799.