Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - KISS Z. GÉZA: Úriszéki adalékok a vajszlói uradalom jobbágyainak mindennapjaihoz

títanák". A panaszban az is benne van, hogy a mögötte lévő másik tíz gazda élvezi ugyan a kerítés védelmét, de semmit sem segít annak fenntartásában.

41 Két irat van még itt előttem, amely a víziszárnyasokról szól ugyan, de valójában a 19. század eleji gazdálkodás kevéssé ismert, vagy írással nem dokumentált részleteibe nyújt bepillantást. Abból a kérvényből, amelyet 1817. március 10-én íratott a ,,Sámodi egész Kösség", arról értesütünk, hogy a földmérés során a Nagy-tói berekben kaptak egy darab földet, amelyben káposztát és kendert szoktak termelni. A baj akkor történt, amikor (1816-ban) a kender már kikelt és a káposzta is el volt palántálva, mert ,,... a hídvégieknek lúdjai ideszoktak és mind a káposztát, mind a kendert végképp elemésztették". A becslés szerint 38 gazda kára, minthogy valamennyinek azonos nagyságú darabja volt, kendermagból kitett 38 mérőt, a káposztában okozott kár pedig „summáson" 5576 fejet".

42 A sámodi kérvényből nem derül ki, hogy a hídvégiek hol tartották a kártékony lúdjaikat, de ha pásztor előtt, s libalegelőn tartották volna, akkor ilyen mértékű kár semmiképpen sem történik. Azt viszont éppen egy hidvégi kérvényből tudjuk,

43 hogy Kratki Antal vajszlói erdész a Vajszló és Hidvég között lévő Hörtső berek egyik szigetére vitette récéit „. .. és elbocsátotta, hogy ott éljenek és felnőjenek". Tanú is van rá, hogy „. .. míg a waldbereiter úr réczéi éltek és megvoltak, az említett berekben sokan látták őket és többnyire fehérek voltak". A két eset arra enged következtetni, hogy bár a vajszlói határban Korong néven emlegetik a források a ludak legelőjét, s fentebb láttuk is az onnan szétrajzó kártékony állatokat, létezett itt is a víziszárnyas tartásnak egy külterjesebb formája, amikor a libák-récék egy-egy szigeten nevelődtek fel félvad körülmények között. A különböző rendű és rangú vajszlói pásztorokkal találkozunk még a megfelelő helyen, de hűséges négylábú társaik közül eggyel sem. A hatalmas úriszéki anyagban csupán Balogh Ferenc hidvégi molnár „Vigyázz" nevű kutyájával ismerkedhettem meg, amelyet egy Postpisil nevű uradalmi erdész a malomház ajtaja előtt lőtt agyon, amikor „természeti hajlandósága szerint az övét megtámadta, s kitsint megtstpte". Hogy a „jó szelindek" elvesztésével valóban súlyos kár érte a külhatárban élő hidvégi molnárt, azt bizonyítja nemes Koller József szavai molnár, nemzetiségi pecséttel is megerősített igazolása, amelyet, mint igen ritka iratot szó szerint közlünk az alábbiakban: „Alább is megnevezett, bizonyítom, hogy azon ordas szeléndek, mellet hidvigi Uraság molnárja bodonyi mészáros Kocsmáros Ferencz legéntül, most negyedik esztendje egy zsebóráért cserélt és vett, én tőle ismét megvenni és neki 30 forintot váltóban adni akartam azért, mivel... jó házi kutya volt és ha az veszedelmes és rossz emberek által megtámadtatott az gazdája, tellyes védelmezője volt."

44 Hogy valójában nem volt veszélytelen a molnárok élete, annak bizonyítására idézzük Fillák Antal besencei molnárt, aki kérvényébe így írta le a betörést: ,,Tavali 1803. esztendőben, a kemény télen történt, hogy a malomnak igen tsekély vize lévén, éjszaka őrölni nem lehetett. . ., hogy tehát a kemény időben, a hosszú étszakában meg ne faggyak, a malmot este bészegezvén, hálásra a házhoz hazamentem, azomban étszaka valami gonosz emberek eljöttek, amint a malom tüzelőnek téglából való fala az ablaknál meghasadott, ottan nagyobb jukat törvén bementek, és öt zsák tiszta búzát és öt zsák kukoriczát elvittek..." Azután hozzá 41 BML PAK VU. Űriszéki ir. 1811. nov. 7. szn. 42 BML PAK VU. Úriszéki ir. 35/1818. 43 BML PAK VU. Úriszéki ir. 38/1818. 44 BML PAK VU. Úriszéki ir. 10/1821.