Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - KISS Z. GÉZA: Úriszéki adalékok a vajszlói uradalom jobbágyainak mindennapjaihoz

teszi még, hogy „... ho én ott háltam, s a hosszú éjszakában ott nyomorgottam volna, akik annyi gabonáért nagyobb erővel eljöttek, tőlem elvihettek volna".

45 Rétegződés és függőség Forrásunknak utolérhetetlen előnye minden más forrással szemben, hogy itt együtt található valamennyi társadalmi réteg foglalkozási és szociális csoport, s mindig akad lehetőség arra is, hogy szembenézzünk az egyes kategóriákhoz tartozó emberekkel. Ez a szembenézés pedig nem egyszerű lehetőség, hanem valódi szükségszerűség, mert itt a csoportérdekeket az esetek igen magas hányadában egyéni sorsokat hordozó iratokon kell tanulmányoznunk. Ez a magyarázata annak, hogy ha az úriszéki (és egyéb uradalmi) iratok között a társadalomra vonatkozó kutatást végzünk, akkor a kigyűjtött források katalógusa, valós számaránynak megfelelően kínálja feldolgozásra az egyes rétegek adatait. Vajszló esetén magától értetődik, hogy a telekkel rendelkező, teljes jogú polgárok szociális problémái állnak a középpontban, s a valóságos szituációnak megfelelően körülöttük helyezkedik el a telkiáltománnyal nem rendelkező uradalmi és egyházi alkalmazottak, iparosok, kereskedők, pásztorok, cselédek, katonák, koldusok, zsidók és cigányok világa. Külön értéke ennek a gyűjteménynek, hogy a patriarchális világ körülményei között is módot ad arra, hogy a kutató a lakosság felét kitevő nőkkel is találkozzék. Nagyszerű feladat lenne annak a teljes színskálának a bemutatása, amely megtalálható egy mezővárosi társadalom palettáján, de az alábbiakban meg kell elégednünk a telkesek világával, illetve a velük bizonyos függő viszonyban álló rétegeknek a bemutatásával. Telkesek A mezővárosi társadalom magját a polgárjoggal rendelkező és a közterheket hordozó telkes jobbágyok adják. Ez a réteg az 1767. évi úrbérrendezéskor még 0,75 telekátlaggal rendelkezett, de a telekhányad a népesség növekedésével gyorsan zsugorodott, és minthogy az uradalom az 1/4 telket tovább osztani nem engedte, a szabadságharc korára már meghaladta a 60 százalékot a megélni alig tudó és a közterhek hordozására is alkalmatlan fertályosok aránya. A telkesek legértékesebb részét, a közterhek óriási hányadát hordozó féltelkesek alkották, akik fölött néhány 3/4 telkes család képviselte a leggazdagabb, s 10-15 zsellércsalád a legszegényebb úrbéres réteget. Különös jellemzője ennek a forrásanyagnak, hogy amíg a földművelő, állattartó, termelő ember minden esetben az élő ember írásos beadványai segítségével követhető nyomon, addig a vagyoni állapotról és a társadalomban elfoglalt státusról rendszerint a halált követő hagyatéki eljárás során felvett iratok, vagy a szerényebb számban megmaradt végrendeletek tájékoztatnak. Az 1830-as évek végén még megosztatlanul használta 3/4 telkét vajszlói Kómán Jánosné és Kómán Péter. Az elöljáróság a telket 400, a házat 150, a pincét 20, az istállót és pajtát 100, a két lovat 80, a két ökröt 250 forintra becsülte. Egy vasalt kocsi ára 25, egy szekéré 15, egy asztalé 3, egy almáriumé pedig 2 forint 30 krajcár volt, s bekerült a „Bizonyság levélbe" a 30 krajcár értékű kettős pad is. Az egész ingó és ingatlan vagyon értékét 1046 forintban rögzítették."

46 45 BML PAK VU. Úriszéki ir. 1804. május 10. szn. 46 BML PAK VU. Úriszéki ir. 14/1840. sz. A tiszttartó Tudósítása.