Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - KISS Z. GÉZA: Úriszéki adalékok a vajszlói uradalom jobbágyainak mindennapjaihoz

Az oltó-szemző, kertet kerítő vajszlói polgár megbecsülte a természet ajándékát is, ezért maradhatott a „régtül fogva kertbe foglalt kaszáló rét" közepén egy jó termő hatalmas vadalmafa, melly midőn megterem, hat akó almaieveit (ecetet) lehet belőle préselni." A több családból integrálódó ormánsági nagycsalád ellátásában fontos szerepet játszó fa termését, míg élt az öreg gazda, arányosan megosztotta a gondjaira bízott családok között, s figyelmeztette fiait, hogy ha megválnának, mindig osszák meg egymás között, mert az elegendő ecetet ad mindenkinek.

21 Állattartók A 19. század első felében a mezővárosi pckjárság életében mindenütt fontos szerepet t<Xt be az állattartás. A forrásoknak óz a csoportja, amelyre dolgozatunk támaszkodik, annak a konfliktus sorozatnak a rfrszzanatairól tájékoztat, amely úgy jött létre, hogy a szabad határhasználathoz szokott állattartók leszármazottai a 18. század második felében a telkekre szabdalt nyomások, a 19. század első felében pedig a tilos erdők falába ütköztek. Ebben a fejezetben minket nem is az állattartó érdekel valójában, hanem az állattartók és azok az állatok, amelyeket elérhetünk forrásaink segítségével. A gondok egy része olyan természetű, hogy csak a „Helység lakossai közönségessen" azaz együtt intézhetik. Alig zárul le a 18. századvég első mérnöki felmérése, máris instállnak a vajszlóiak ,,... jobb és rendesebb legelóért, s Ökör élőért" és szeretnék elérni, ha a munkából fáradtan hazatérő ökreik elhasznált energiáikat éjszakánként a falu két oldalán, de ahhoz közel lévő éjszakai legelőn pótolhatnák. Szeretnék, ha a külső legelőre vezető utat is megszélesítené az uradalom, mert ,,... legjobb nyári időben is, ha essők járnak, igen nagy sárt tsinál a marha", pedig „szénáért, fáért s más egyébért szekerezni is sokat kelletik azon".

22 Az út után vízről is gondoskodni kíván az állattartó ember, mert a határon „által folyó patak vizek s apró tavacskák" hamar kiszáradnak, s a marhák a nyár és ősz nagyobb részén „szomjuhságot szenvednek". Két alkalmas helyen felállítandó közönséges, azaz közkutat szeretnének felállítani, amely szegénynek, boldognak, az egész polgárságnak s azoknak is javát szolgálná, akik majd (a következő évtől) felkeresik a vajszlói vásárokat.

23 Azután „a különb-különb szakaszokban lévő", újonnan kimért kaszálókat oltalmazzák az olyan részeken, ,,. . . ahol kissebb nagyobb baromnak járása vagyon" galagonya-tüsökből font kerítéssel, s kérik az uradalmat, hogy ezután is szabadon vághassanak tüsök-fát, amely másra amúgy sem alkalmas, és „ha nem vágatik, úgy el fog szaporodni, és erőt venni az erdőben, hogy a többi haszonra való fáknak is ártalmára szolgál."

24 Feltűnik később a mezőre vezető utakat lezáró pusztakapu is, amely azonban ezúttal nem a szakirodalomból ismert hevederekből és lécekből összerótt rekesztek, hanem egy sánc, amit az őszi vagy a tavaszi vetés befejezése után szoktak emelni. A jószág nem tud átmenni rajta, de az ,,

regulation, rossz emberek, akármi tsekély okért az sánczot bé teréttik és bemennek szekérrel, kotsival, bé hajtják lovaikat, ökreiket.. ., s kész akartva vetéseinkben sok károkat tesznek". Nyomukba mennek azután a kóbor marhák, ludak, récék is a faluból és „szenvedhetetlen károkat okoznak".

25 21 BML PAK VU. Úriszéki ir. 16/1811. Részlet egy kérvényből. 22 BML PAK VU. Úriszéki ir. 3/1799. 23 BML PAK VU. Praef. ir. 2376/1812. 24 BML PAK VU. 1816. június 18. szn. 25 BML PAK VU. Úriszéki ir. 7/1826.