Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - KISS Z. GÉZA: Úriszéki adalékok a vajszlói uradalom jobbágyainak mindennapjaihoz

és egy-egy fertály sessióban 5-7 számú cseléddel vagyunk, abban a földben, ami regulatiókor adatott, tulajdon magunk ruházattyára elegendő kendért és lenét nem termeszthetünk, amellett bizonyosan rongyossak maradunk ..." Az is indokolja a termőterület növelését, hogy a kender és len „eladásának itten jó folyamatja vagyon" és az általa megnövelt jövedelem megkönnyíti az adófizetést és a házi szükségletek beszerzését is. A közösség érdekeinek szolgálata mellett egyéni gondokat is bőven tartalmazó forrásaink lehetővé teszik azt is, hogy megfigyeljük a kertépítő-kertészkedő embert, Mojses József 1806-ban elmondja, hogy 1801-től meglévő kertjét újonnan bekeríttette. Kilenc forintért vett két nagy tölgyfát, melynek törzséből készültek a kerítéscölöpök, ágaiból a hevederek. Vesszőért a Pécsi Káptalan lúzsoki tiszttartójának adott 36 forintot és 30 font faggyút, s ezen kívül „... a karónak hasogatására, öszvehordására és a sövény feláll ittasára" sok pénzt fizetett ki a napszámosoknak. Zöldségről, gyümölcsről nem beszél Mojses József csak azt hangoztatja, hogy a kertben vetett kukorica és rozs neki nagy hasznot hozott.

17 Egy másik atyafi, akinek kertje a házi fundus végében van, s abban gyümölcsöt és különböző veteményt szeretne termelni, azt panaszolja, hogy szomszédai, - a három Naszvadi testvér - nem tartják rendben a feléjük eső kerítést és így a baromfi is, a jószág is sok kárt csinál.

18 Rossz szomszédság esetén a gyümölcsfa vita s verekedés forrása is lehetett. Konczos Bálint (egyébként hídvégi) jobbágy két szilvafája méréskor a kerítés mellé esett és a szomszéd azt magának tulajdonította, „összevívott velem — írja Konczos az úriszéknek - és nagyon meghurcoló, még jó, hogy a Bíró odaérkezett, az verte le őket (apát és fiát) rólam." Mikor a bíró Konczosnak adott igazat, akkor a szomszéd fia, a „Borbás Josi" bosszúból három ártatlan szilvafát levágott.

19 Találkoztam az iratok között egy másik hidvégi atyafival, Bálás Andrással is, neki nem csak néhány fája, de az egész gyönyörű kertje áldozatul esett annak az új rendnek, amely nem törődve az osztásos földközösség során keletkezett kisebb-nagyobb művelt földdarabokkal, a belső telkek sora szerint mérte ki a földeket. Nem tudom megállni, hogy ennek a derék embernek a tragédiáját Naszvadi nótárius pennájára ne bízzam, aki szabadjára engedvén csodálatos tollát, ezeket írta a prefektusnak írt kérvénybe: „Gáj nevű helyen (volt nekem) egy rétem, mellyben ezelőtt éppen tíz esztendőkkel kezdettem szilva fákat ültetni, és azolta sok szorgalmatos gondokkal s munkával törődtem annyira nevelni, hogy már most vágynak benne 82 igen szép fák, mellyek már termettek és negyvenig való apróbbak; ez a rét pedig egy jó sánczal bé vagyon kerítve, mely is mondom én tőlem el esett és tsak második szomszédomnak, Púnak Jákobnak esett." A szerencsétlen ember panaszát ezzel a gyötrelmesen szép mondattal zárta az együttérző nótárius: „Legalább ezek a szép gyümöltsfáim, mellyeket mindhalálomig igen bús szemmel néznék és sajnállnék, nékem is, mint másoknak hagyattassanak meg."

20 Kötegre valót idézhetnék a 19. század második felének hagyatéki leltáraiból, adás-vételi szerződéseiből, tűzkárjegyzékeiből, amelynek leltára hasonló módon végződik: „A házi kertben gyümölcsfák: Kétt kertvélyfa, Egy diófa, Kétt almafa, Huszonöt szilvafa". A fák száma lehet több, vagy kevesebb, de Vajszló házait alighanem gyümölcsfa-erdő borította. 17 BML PAK VU. Fisk. ir. 1806. szept. 6. szn. 18 BML PAK VU. Úriszéki ir. 16/1811. 19 BML PAK VU. Úriszéki ir. 1810. június 26. szn. 20 BML PAK Praef. ir. 587/1801. sz.