Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - KISS Z. GÉZA: Úriszéki adalékok a vajszlói uradalom jobbágyainak mindennapjaihoz

s megfeledkezik arról, hogy úr és paraszt százados egymásmellett élésének számtalan egyéb formája és tünete is volt. Hosszú évszázadok bizonysága szerint az emberek természetesnek vették az uradalmak bíráskodó-oltalmazó-területszerző stb. funkcióit s jogosnak azt a gyakorlatot, hogy ezek finanszírozására át kell engedniük jövedelmük mintegy harminc százalékát. A családokba szervezett „közösség" (communitas) életének legfontosabb kerete az uradalom volt, amely a területén kialakult településeket birtoknak (possessio), magát pedig birtokosnak (possessor) tekintette. Minket itt most egy ormánsági uradalom jobbágyságának mindennapjai érdekelnek csupán, s ezért a néhai vajszlói kancelláriában időrenden keletkezett „szöveges" iratokra irányítjuk a figyelmet. Ez a hatalmas és nehezen áttekinthető anyag olyan sokrétű, olyan sokszínű, mint maga az élet, s annak a populációnak a közösségi vagy egyéni gondjait hordozza, amely létrehozta őket. A bennük fogalmazott értékrend, a kortársak értékrendje, az általuk kínált kép egyének, családok, foglalkozási ágak, szociális csoportok képe. Itt csak keretül szolgál az úrbéres társadalomról alkotható racionális kép, amelyet élő, nem egyszer individuális tartalommal gazdagít ez az iratanyag. Az uradalomról, amelynek központja évszázadokon át Vajszló volt, alapinformációként annyit kell megjegyeznünk, hogy a mai Ormánság tengelyében azon a ponton feküdt, ahol a megyeszékhelyről érkező út a Siklós-Sellye között haladó főútvonalba torkollik. Birtokosai négy és fél évszázadon keresztül apácák voltak,

1 majd a III. Károly által létesített Vallásalap birtokába került, s a feudális kor végéig állami, alapítványi birtokként funkcionált. Fontos jellemző még, hogy ez a dominium 1848 előtt soha nem majorkodott, 1848 után pedig állami erdőgazdaság szerveződött területén.

2 Irataink az 1780-1848 közötti időben datálódtak, ezért a számok világából anynyit közlünk tájékoztatóul, hogy az 1813-ban mezővárossá vált Vajszló lélekszáma 1787-1841 között 765-ről 1086-ra növekedett. Az I. József-féle népszámlálás idején Vajszlót még csak az emelte ki a hagyományos jobbágytelepülések közül, hogy itt élt mindig az uradalom tisztikara, itt szerveződött az uradalom 5 községén kívül egy ideig még néhány más községet is magába foglaló vajszlói körjegyzőség (circularis notariatus), itt volt papjaival és tanítóival az Ormánság legnépesebb református egyháza, az itt szervezett római katolikus plébánia pedig 22 nyugatormánsági község egyházi ügyeit intézte. A változás másik pólusán azonban 1841 ben már a polgárok 1,74 százaléka kerül a polgárok-kézművesek rovatba, de akad itt ügyvéd, seborvos, hites bába, meg sokféle szabados elem is.

3 A számok mögött rejtőzik az idők rendjén differenciálódott mezővárosi népesség, amelynek foglalkozási és szociális csoportokra, s különböző magatartást tanúsító egyénekre bomló világát kívánjuk felidézni forrásaink segítségével. A vajszlói és az ormánsági társadalom ősi struktúrájáról nincsenek árnyalt ismereteink. Annyit ma már megnyugtató pontossággal állíthatunk/

1 hogy a köz1 Nyulak-szigeti apácák, pozsonyi, majd budai Clarissák. 2 Bővebben Kiss Géza: Fejezetek a vajszlói vallásalapítványi uradalom nyolc évtizedes történetéből. Baranyai Helytörténetírás (BHI/1980. 190-192.) . 3 BML Haupt Summarium, den bey der Revision pro Anno 1787. in disem Process erhabenen Populations Stand. - Népességösszeírás 1841-1842. Siklósi járás. Summás Táblázat, ö. 89. 4 Kiss Géza: Az ormánsági társadalom fejlődése Mária Terézia úrbérrendezésétől a szabadságharc végéig. 1767-1849. Kandidátusi disszertáció. 1983. 170-189. Az ormánsági nagycsalád.