Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - KISS Z. GÉZA: Úriszéki adalékok a vajszlói uradalom jobbágyainak mindennapjaihoz

vélemény formálásában és az osztó földközösség mechanizmusának irányításában a gazdag nagycsaládok vezetői voltak az irányadók. Jelentős fordulat állott be az 1767. évi úrbérrendezés után, amely a maga timokratikus jellegű rendszerével a jogok és kötelezettségek alapjává a jobbágytelket tette. Ettől az időtől kezdve, mindenféle hivatalos irat tanúsága szerint Vajszlón is a telkes „pógárok" számítottak teljesjogú polgárnak. A hivatalos egyházi és világi alkalmazottak egzisztálását elfogadták ugyan, de jött-ment, lenézett embernek tartották a zsidó boltost, a községi vagy családi pásztort, a férfi és női cselédet, az új polgárként emlegetett cigányt, a civil életben helyet kereső obsitost stb. A telkesek közössége „Kösség", vagy latin formában „Communitas", ,,tota Communitas" néven szerepel irataink alján. Ugyancsak ezeken az iratokon tűnik fel a „közrend", „köznép" kifejezés, mely ad hoc jellegű összejövetelein vitatja meg a közügyeket, vagy a szokásjogtól eltérő jelenségeket. A „Kösség" egyetemének kifejezője lehet „A vajszlói ekklésia felzendűlése" az alkalmatlannak tekintett lelkész ellen 1811-ben

5

, de a harmincas évek derekára már mutatkoznak a „Kösségen" belüli ellentétek helyenként éles megnyilatkozásai is. A város irányítói, akikről a források, mint a „nép eleji"-ről beszélnek, vagy „primores Oppidi" néven emlegetik őket,

6 a közösség támogatásával szembeszállhatnak az uradalmat képviselő tiszttartóval,

7 de máskor úgy beszélnek helyi politikai ellenfeleikről, hogy „ezök vagy amazok a rebeliások". Ilyen rebellis volt Denke Dávid és Váczi József, aki kétségbe vonta a bíró és elöljáróválasztás tisztaságát, bírálni merte az elszámolás pontosságát, s ezért a vezetők koholt vádak alapján kirótt kemény büntetéssel némítják el őket, amikor sönkitül függni nem akarván, az ők magok zabolátlan indulatosságoknak elégtételt tesznek."

8 1841-ben úgy jelentkezik a közösség ellenállása, hogy a vajszlóiak távolmaradtak a közgyűléstől, mert nem voltak hajlandók meghallgatni Kis Tóth János bíró referátumát az elöljáróság gazdálkodásáról.

9 A gazdálkodó ember Földművelők Kutatásaink egyre inkább arról győznek meg bennünket

10

, hogy a feudális kor ormánsági gazdálkodásában az árvízlecsapolások befejeződéséig sem tudott elválni egymástól az egész határ használatát igénylő mezőgazdasági tevékenység három ága: az állattartás, földművelés, illetve az erdők-vizek kincseit felhasználó zsákmányoló tevékenység. Ezért okozhatta a gazdálkodás úrbéri állományon felüli területének összeszorulása az ormánsági civilizáció stagnálását, majd összeroppanását. 5 Ráday Levéltár. A felsőbaranyai ref. egyházmegye iratai. 1759-1952. Vajszló, 1811. ápr. 17. 6 Ráday Lt. Báthory Gábor püspök látogatásának iratai. Vajszló, 1817. ,,A népnek eleji által választottak ezek (ti. a presbiterek) tizenketten." Vö. BML Közgy. ir. 1822. 3130. „Vaisloienses Primores" és uo. 489/1833. „Primores Vaisloiensis Dominii". 7 BML Közgy. ir. 3130/1822. 8 BML Vajszlói uradalom (VU) Fisk. ir. 42/1837. Denke Dávid és Váczi József kérvénye az úriszékhez és uo. Úriszéki jkv. 1937. ápr. 44. sz. a következőkben hangsúlyozza a telkes jobbágyok kritikájának szabadságát: „Denke Dávid telkes jobbágy lévén, tökélletes jussa és igaza vala a Város tulajdoni eránt tudakolni .. ." 9 BML Pécsváradi Alapítványi Kerület (PAK) VU. 1841. május 8. szn. 10 Kiss Z. Géza: Ormánsági változások a 18-19. században. 1985. 189. és passim. Kézirat az Akadémiai Kiadónál.