Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - KISS Z. GÉZA: Úriszéki adalékok a vajszlói uradalom jobbágyainak mindennapjaihoz

ÚRISZÉKI ADALÉKOK A VAJSZLÔI URADALOM JOBBAGYAINAK MINDENNAPJAIHOZ KISS Z. GÉZA A szerves és szervetlen világnak közös törvénye a változás és az annak nyomán létrejött képződmények gazdagsága. Az előbbivel akkor találkozunk, ha valamely témát történeti fejlődésében kívánunk tanulmányozni, az utóbbival pedig akkor, ha megállítva az idősorok szüntelen futását, a részletek gazdag szövevényét veszszük vizsgálat alá. Korunkban sok követője van annak a tanításnak, hogy egy történelmi korszakon belül valójában adottak a struktúrák és a változás tényei számokkal kifejezhetők, logikailag megragadhatók. Ezért válik világszerte gyakorlattá a számokat tartalmazó források gyűjtése s adataik gépi feldolgozása. Minthogy a továbbiakban a vajszlói uradalom, s azon belül elsősorban az évszázados központ szerepét játszó Vajszló határai között fogunk maradni, csak arra utalunk itt, hogy a számszerű adatokat szolgáló uradalmi források (urbáriumok, összeírások, tizedlajstromok stb.) mindenekelőtt az úrbéres népességről tájékoztatnak. Közlik velünk a belső fundusok sorrendjét, ami nem egyszer teszi lehetővé nagyon is fontos szomszédsági kapcsolatok feltárását. Megadják a telkes gazdák nevét, telekhányadát, a jobbágyok munka- és pénzszolgáltatásait és a kulináriákat. Kaphatunk adatokat az állatállományról fajok és életkor szerinti bontásban, és informálódhatunk a jobbágyi státus fontos kellékeként emlegetett vonóerőről is. Az ismert dézsma- és tizedlajstromok pedig a legmegbízhatóbb adatokkal szolgálnak a termelt növényféleségekről, a termelés eredményeiről és a dézsma alá eső állatokról. Mindezek nélkülözhetetlen alapját adják a vajszlói uradalom társadalmának is, de a kép csak egy úrbéres társadalom mechanikus képe lesz, amely német minta szerint a telkihányadra koncentrál, és nincs érzéke a mindenkori valóságot gazdagító egyéni differenciák iránt. Nem számol olyan kétségtelen motiváló tényezőkkel, mint a szellemi és testi erő, szorgalom, takarékosság, vérmérséklet, vagy ezeknek negatív tükrözése. Kifelejti a népesség felét kitevő és az Ormánságban a faragáson kívül a kézi munka óriási többségét végző nőket. Sehol sincsenek a vagyoni helyzetből, zsúfoltságból, alkalmazkodási képesség hiányából adódó problémák, s bár csak a szorosan vett úrbéres népességet vizsgálják, nem informálnak a jobbágy és ura közötti viszony pozitív és negatív előjelű hullámzásairól sem . . . A hiányok felsorolásából adódó sarkítással arra szerettük volna felhívni a figyelmet, hogy ezek a források szükségképpen felülről szemlélték a misera plebs contribuons, az úrbéres társadalom világát, s ezzel szándékuktól függetlenül is befolyásolják a föléjük hajló mai kutatót, aki - számtalan példa bizonysága szerint könnyen elhiszi, hogy ilyen egyszerű, ilyen sémákba szorítható az egykori élet,